Amiről az utcák mesélnek – Építőmesterek nyomában: Szuchy József
Egykori gimnáziumának dísztermének plafonján keletkezett repedéseket egy vasbeton szerkezetű mennyezet elkészítésével javította 1907-ben. Testvérével közös vállalkozásban épült 1908-ban az Apolló mozi a Kis térre (ma Mártírok tere). Utolsó közös munkájuk a Leányegylet megbízásából épült szünidei gyermektelep, amelyet Nemes Sándor mérnök tervei alapján építettek Sóstóra 1914-ben. A gyermeküdülőt később az egylet alapítójáról, Kégly Szerénáról nevezték el Szeréna-laknak. Ma is megcsodálható a Liptay Jenő-féle ház a Kálvin téren, amelyet Szuchy József saját tervei alapján épített 1909–10-ben.
A Szuchy testvérek 1914-ben bevonultak katonának. János 1917-ben elesett az orosz harctéren, József pedig 1915-ben hadifogságba került, ahonnan csak 1922-ben tért haza. A testben és lélekben megtört építési vállalkozó 1923-ban felépítette még ma is álló családi házát (képünkön) a Rózsa utcában, ahol irodáját is megnyitotta. 1928-ban elnyerte a Rákóczi utcai Bundi telkén tervezett garázs építésének a jogát az új városi öntözőautó és seprőgépek részére, 1929-ben pedig a városi gőz- és kádfürdő javítási munkálataival bízták meg. Ebből az időből egyetlen nagyobb vállalása a Barucha József által tervezett vasalóház felépítése 1930-ban. Ezt a római katolikus bérpalota melletti épületet majd az új postahivatal építése miatt bontják el 1968-ban.
Ezek a munkái már nem tudtak segíteni anyagi gondjain, amelyet a családi ház eladása sem oldott meg. A „tetterős, munkabíró férfi” összeroppant és 1932. szeptember 23-án a Kisvárdáról Nyíregyházára érkező vonat elé vetette magát. A helyi lap, mint „a gazdasági krízis újabb áldozatáról” írt: „A munkanélküliségnek, s az ebből fakadó keresethiánynak, amely immár teljes összeomlással fenyeget, újabb szerencsétlen áldozata van. Egy közbecsülésben álló, derék nyíregyházi iparos dobta el magától az életet, amely a maga kilátástalanságával, sivár és reménytelen jövőjével összeroppantotta végsőkig megfeszített idegeit”.
