Egy időben oktatási célokra az evangélikus elemi iskola tantermeit a Polgári Leányiskola, a Kereskedő Tanonciskola és az Evangélikus Leánygimnázium tanárai és tanulói is igénybe vették, így ők is a díszteremben tartották megemlékezéseiket, évzáró vizsgáikat és ünnepségeiket.

Különösen az Evangélikus Leánygimnázium életében volt nevezetes hely e nagyterem, hiszen itt vette kezdetét története az 1917. szeptember 10-i tanévnyitó ünnepséggel. A tanári kar és a tanulók e teremben búcsúztatták 1933 júniusában szeretett igazgatójukat, Adorján Ferencet is, nyugalomba vonulása alkalmából. Az 1918-ban alapított Városi Felső Kereskedelmi Iskola díszterem hiányában mindig albérletre kényszerült ünnepségei méltó lebonyolításához, így ünnepeltek itt 1934 márciusában.

Természetes, hogy az iskolát fenntartó evangélikus egyházközség is rendszeresen igénybe vette a Főgimnázium nagyterme mellett az elemi iskola dísztermét is. A teljesség igénye nélkül: tartottak itt előadásokat, evangelizációkat, istentiszteleteket, finn ünnepséget és megemlékezést Károli bibliafordításának 350. évfordulója alkalmából.

A Tiszavidéki Evangélikus Egyházmegyének elsősorban a tanítóegyesülete használta a dísztermet. A templomépítő ősök emlékét is idézték az 1936. október 26-án tartott díszközgyűlésükön, amelynek keretében leleplezték Pazár István, Székfy Gyula, Ruhmann Andor, Kézdi István és Fazekas János tanítók arcképeit. 1939-ben konferenciát rendeztek, amelynek központi gondolata az egyházi iskola evangélikus jellegének kérdése volt. 1940-ben az egyházmegye presbitereinek szerveztek konferenciát, 1941-ben az évi rendes közgyűlé­süknek adott helyet.

A város 1924 szeptemberében ünnepelte az örökváltsági szerződés megkötésének 100. évfordulóját. Ebből az alkalomból nagyszabású mezőgazdasági, ipari és kulturális kiállításokat és vásárt rendeztek. Számíthattak az evangélikus központi elemi iskolára is, amelynek dísztermében a városi történelmi csoport nyert elhelyezést. Nyíregyháza város múltjára vonatkozó emlékeket, bútorokat, zászlókat, festményeket, kéziratok tömegét állították ki.

Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu