nyiregyhaza.hu
Aug 20, 2022
hirdetés
Nyíregyháza római katolikusságának templomot adó egri érsek 1828. szeptember 30-án született a Bars megyei Aranyos-Maróthon. 1852. július 23-án szentelték pappá. 1871-ben a szepesi egyházmegye püspöki, majd 1873. október 26-án az egri egyházmegye érseki székét foglalta el. 1905-ben X. Pius pápa bíborossá nevezte ki. (Megjelent a Nyíregyházi Napló augusztus 19-ei számában.)
Nevéhez fűződik számos alapítvány, amelyeket a nyugdíjas papok, tanítók, özvegyek javára és más célokra tett. 1898-ban Szabolcs vármegye és Nyíregyháza város részére 10 ezer koronás alapítványt létesített, amelynek kamataiból önhibájukon kívül munkaképtelenné vált özvegyasszonyokat részesítettek segélyben. Kormányzása alatt egyházmegyéjében számos templomot építtetett. Ezek közül Szabolcs vármegyét gazdagítják az 1904-ben felszentelt nyíregyházi fogadalmi templomon kívül a tiszaeszlári, nagyhalászi és a demecseri templomok is.
Samassa éppen nyolc évvel a nyíregyházi templom felszentelése után, 1912. augusztus 20-án hunyt el Egerben. A város és az egyház képviselői részvéttáviratokat küldtek, melyeket Samassa utóda, Szmrecsányi Lajos köszönt meg ekképpen: „Azt a nagy lelket pedig, mely az Úrhoz szállott, azt a nagy szívet, mely a sírba hullt, őrizzék meg az elköltözötthöz méltó kegyeletben! Emléktemplomának ég felé magasló tornya minden nap újra idézze emlékezetökbe az ő teljes életével s még elhaló ajkával is hangsúlyozott intelmét, hogy az égieket keressük!”
Samassa nevét a templom tornyának falába mélyített kis fülkében egy fekete márványlap latin nyelvű felirata őrizte. 2002 pünkösdjén ez elé a tábla elé helyezték el a templomépítő érsek bronzszobrát, Tóth Sándor szobrászművész alkotását, amelyet Bosák Nándor, a Debrecen-nyíregyházi Egyházmegye püspöke szentelt fel. A templomépítő egri érsek halálának 100. évfordulója alkalmából egy teret (a megyei könyvtár és a plébánia által határolt területet) neveztek el a társszékesegyház közelében. Az emléktáblát 2012. augusztus 20-án leplezték le a Magyarok Nagyasszonya Plébánia épületének falán.
Szerző: Ilyés Gábor helytörténész
