Ki gondolná, hogy a legrégebbi országos rendezésű magyar szépségversenyt, a Miss Hungaryt 95 évvel ezelőtt, 1929-ben rendezték meg először? És azt, hogy ugyanebben az évben Nyíregyháza is megválasztotta a maga legszebb hölgyét? Járjunk utána, hogyan történt mindez, és ki nyerte el a kitüntető címet!

Valószínűleg a már januárban lezajlott Miss Hungary választás és annak sikere adta az ötletet Vertse K. Andornak, a Nyírvidék felelős szerkesztőjének, hogy válasszák meg Nyíregyháza szépét is. A Kovács István Bajtársi Szövetség vezetői felkarolták Vertse javaslatát és úgy döntöttek, hogy névadójuknak, a mártírhalált halt nemzetőr főhadnagy emlékére állítandó emlékmű javára népünnepélyt rendeznek, amelynek legfőbb attrakciója Miss Nyíregyháza megválasztása lesz. Szavazócédulákat már jóval előtte, és majd a helyszínen lehetett vásárolni. A verseny fődíja egy 800 pengő értékű, modern hálószoba-berendezés volt, amelyet Glück Jenő bútorkereskedő kirakatában állítottak ki. A „nemes és hazafias célra való tekintettel” a sodronyágybetéteket Suhanesz Lajos bútorgyáros díjtalanul ajánlotta fel.

Beharangozójában a helyi lap némi túlzásokba esett: „a holnapi nap örök emléke lesz Nyíregyháza közönségének”, sőt a népünnepély „eddig még soha nem látott, a nagy párizsi és nizzai tömegfelvonulásokra emlékeztető méreteivel fogja csodálatba ejteni a közönséget”. E nagy napra július 7-én került sor. A nyitott kocsikból a katonazenekar indulói csábították az embereket Sóstóra, ahol az enni- és innivalókon kívül különböző attrakciók várták őket. A tavon csónakversenyt rendeztek, volt gyermekelőadás, mutatványosok, körhintások, akrobaták, céllövöldék szórakoztatták a kilátogatókat. Este kigyulladtak a színes lampionok és Szalay Sándor fizikatanár rendezésében olyan tűzijátékot láthattak a tó felett, mint addig soha.

Éjfélkor báró Buttler Sándor pedig kihirdette a végeredményt: Nyíregyháza Misse Jánossy Maca kisasszony (képünkön) lett 1541 szavazattal, udvarhölgyei Batta Izabella 1400 és Katona Magda 1111 szavazatot kaptak.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)