A sóstói szikes tavunk nemcsak a fürdőzőket vonzotta, hanem fontos nyersanyaglelőhelyként is szolgált, hiszen a gyakran kiszáradt medrében kivirágzott a szóda, a sziksó, amiről a tó is a nevét kapta. Sóstón már 1801-tõl foglalkoztak sziksófőzéssel, amihez a tó leapadása után összesepert só biztosított bőséges utánpótlást. Ekkoriban kb. 200 mázsa szódát főztek. Egy másik forrás szerint Sóstón 1804-tõl van szódagyár, amit a szódafőzéssel együtt a Károlyiak birtokoltak és használtak.

Az üzemszerű gyártás jogát 1826-ban egy angol üzletember vásárolta meg, aki egy próbafőzés után döntött úgy, hogy húsz évre kibérli a tavakat szódafőzéshez. A városi elöljáróság még arról is biztosította, hogy a 20 év leteltével újabb 10 évre is õ kapja bérbe a tavakat 50 százalékos haszonbéremeléssel. Azonban a bérlő három év után eladta a jogot Glück Sámuelnek. A tó északi partján felépült szódagyár az 1840-es években még a fénykorát élte. Fényes Elek 1851-ben megjelent Magyarország geographiai szótára című művében így mutatja be: „Szóda-gyár: az erdő észak-keleti oldalán lévő Sóstó északi partján, közel a fürdőhöz, ezelőtt sokkal több, most azonban miután a gyár részvényesei között folyó per miatt zárlat van, évenként csak mintegy 600 mázsa szódát készít, részint Sóstónak, részint több a határban levő tavaknak alján víz leapadás után sepertetni szokott sziksóból”. Kiss Lajos szerint a kifőzött, elkészített nyers szódát Debrecenbe hordták. A szóda üzemszerű gyártása az 1850-es évek végén megszűnt, de még voltak, akik foglalkoztak sziksófőzéssel és az így nyert szódás vizet a mosáshoz akár házhoz is szállították.

A szódagyár épületei közül legtovább az a ház állt, amelyet utoljára a strandolók öltözőként használtak (képünkön). Dienes István szerint az épület fala „11 szótagot tisztán visszaütött, ha csónakban ülve a tó felől neki kiáltottak, a partra lépve pedig a tizenkettediket is visszamondta”. A sóstói visszhang az épület 1965-ben történő lebontásával tűnt el. Ma a szódagyár emlékét a Szódaház utca őrzi Sóstón.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)