hirdetés
Az elmúlt héten szenzációs hírként járta be a várost, hogy a Helyőrségi Klub átépítésének során az építőmunkások két medencére bukkantak. E medencék egykoron a Hungária gőzfürdő vendégeinek biztosítottak felüdülést.
A gőzfürdő üzemeltetése azonban csak egy rövid epizód volt az épület történetében, amely eredetileg katonatisztek számára épült. 1891-ben nyitotta ki kapuit a nagy lovassági laktanya, amelybe bevonult a császári és királyi 14. huszárezred Lenk Albert parancsnoksága alatt. Mivel a katonatisztek számára a városnak kellett lakást biztosítani, így ugyanebben az évben, Mehlhouse János tervei alapján felépítették ezt az akkori Széna, késõbb Dessewffy, ma Bessenyei téri épületet, amelyben szolgálati lakásokat alakítottak ki.
Ezt az épületet alakította át gőzfürdő céljaira Sándor Mór helyi vállalkozó 1912-ben. A Hungária gőz- és kádfürdő az isiász és a reuma gyógyítására specializálta magát, amely betegségek orvoslására a pöstyéni iszapkezelést javasolta borogatás és tagfürdők által. A kúra mellé a Pöstyéni Hőforrás ivóvíz fogyasztását kínálták vendégeik számára. Valószínűleg ezek a lehetőségek nem nagyon borzolták fel a városlakók kedélyeit, mert a tulajdonos a következő évben már megvételre ajánlotta fel a városnak. Nyíregyháza azonban 1886-tól üzemeltetett egy fürdőt, így az ajánlatot elutasította. 1918-ban még Stéger Ignác bérelte a fürdőt, azonban a következő évben már a bezárásáról szóltak a hírek.
1922-ben az épületet megvette a város és a következő évben csendőriskola céljaira alakíttatta át. Ekkor tüntették el a medencéket is, amelyek most, az újabb átalakítás során előkerültek. A csendőriskola 1944-ig működött az épületben, amely a háború után a honvédség használatába került. Hamarosan a Helyőrségi Tiszti Klub rendezkedett be, amely változatos programokkal keltette életre az épületet. A rendszerváltás után katonai hagyományőrző egyesületek is otthonra leltek benne. Az újabb átalakításoknak köszönhetően, 2020 őszére Szindbád néven lesz a város kulturális negyedének fontos része.
(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)