Az Északi temetőben található kripták közül az egyik 1926 óta egy „csodatevő hírében álló bazilita szerzetes” nyughelyéül szolgál. A kegyes atyának is nevezett Pásztory Árkád kalandos életútjának utolsó állomáshelye volt Nyíregyháza.

Pásztory Árkád még Sándor néven látta meg a napvilágot 1844. október 14-én a Máramaros vármegyei Kis­lonkán (ma a Huszti járás egyik települése Kárpátalján). Miután elvégezte a gimnáziumot, 1860-ban a mária­pócsi Nagy Szent Bazil Rend szolgálatába állt, ahol teológiai képzést kapott és felszentelése után templomgondnok lett a rendházban. A mária­pócsi évek alatt tett szert széles körű ismertségre és népszerűségre az emberek körében. A híveket nemcsak lelki téren istápolta, hanem betegségükben is kezelte, ezzel kivívta dr. Jósa András vármegyei főorvos ellenszenvét, aki egyszerű kuruzslónak tekintette. Emiatt is kellett a híres búcsújáróhelyről távoznia. Ezután Kisbereznán, majd Bikszádon volt az ottani monostorok főnöke.

A ma Romániában található, Szatmár megyei Bik­szá­don a leégett egyszerű rendház helyébe 1900-ban egy emeletes klastromot építtetett. Ekkor már folyt ellene a saját rendje által kezdeményezett vizsgálat, amelyet vagyona, csodatételei és életvitele miatt indítottak ellene. 1902-ben a Szent Bazil Rend kizárta soraiból, azonban a pápa mellé állt, engedélyezte számára a renden kívüli szerzetesi létet, sőt különböző egyházi címeket és rangokat is kapott. Pásztory túrvé­konyai birtokára költözött, amelyet gazdasági központtá fejlesztett, kápolnát, kúriát épített, és zeneiskolát is működtetett.

1913-ban összehangolt támadássorozatot indítottak ellene. Miklósy Istvántól, a hajdúdorogi egyházmegye első püspökétől kért és kapott segítséget, hálából egész vagyonát a püspökségnek ajánlotta fel. Egy újabb támadás miatt, 1915 áprilisában Nyíregyházára költözött. 1916. február 22-én hunyt el. Halála után tíz évvel közadakozásból, Pisszer János tervei alapján egy kriptát emeltek földi porainak, amely 2021. október óta a Nemzeti Sírkert része.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)