Báró Molnár Viktor 1921-ben azzal az ajánlattal állt a város elé, hogy egy létesítendő gyártelep céljaira engedjen át területet a számára, amelyért õ cserébe felajánlotta a Szabolcs utcai házát. (A város ebben az épületben adott helyet a Felső Kereskedelmi Iskolának.) Nagyszabású terveiben szerepelt egy naponta 10 vagon termény őrlésére képes malom építése, továbbá idetelepítené Vencsellői birtokáról fűrésztelepét és gépjavító műhelyét, amelyet gépgyárrá alakítana át. A gyártelep terveit a Ganz Művek mérnökei készítették el.

A kállói országút és a vásárosnaményi vasútvonal kereszteződésében átadott, mintegy 20 ezer négyszö­g­ölnyi területen, 1921 őszén hozzá is kezdtek a munkálatokhoz, azonban azokat a rossz gazdasági viszonyok miatt már decemberben abba is hagyták. Csak 1923 tavaszán folytatták újra az építkezést, amely a nyár végére annyira előre haladt, hogy augusztus 25-én bokrétaünnepre szólt a meghívó. A Nyírvidék tudósítója, mint „a magyar alkotóerőnek, a munka útján való feltámadás hitének büszke dokumentuma”-ként írta le az addig felépített épületeket. Kálmán Károly mérnök tervei alapján az ipartelepen már állt a téglából épült malom, az igazgatóság székhelye, a kazán- és a gépházak, valamint a 46 méter magas kéménye. Megkezdték továbbá az objektum körül árkolását és befásítását is. A malmot báró Molnár Viktor a feleségéről, Dessewffy Virginia grófnőről nevezte el.

Sajnos az elkészült épületek hiába várták a beüzemelést, az építkezés anyagiak hiányában elakadt. E nagyreményű vállalkozás a válságos időszak miatt nem teljesedhetett be: a Virginia malom sohasem őrölhetett gabonát, az épületeit és a kéményét is lebontották.

Szeptember 28-án, a Malomkertben tartott rendezvények részeként megemlékeztek e városrésznek nevet adó malmok történetéről. Az avatási ünnepségen részt vevők közül többen még emlékeztek a Róth-féle malomra, amelynek emlékét immár tábla is hirdeti azon a helyen, ahol egykor a malom állt.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)