A Széchenyi István által megálmodott Nemzeti Casino mintájára országszerte alakultak a reformkorban hasonló célú szerveződések. Városunkban az elsők között, 1832-ben jött létre a Magyar Olvasó Társaság, amely elnökéül Inczédy Györgyöt választotta, aki később a település első polgármestere lett. A kitűzött cél mi lehetett volna más, mint „a magyar nyelvben leendő előhaladás, annak terjesztése”.

1846-ban a társaságból egyesületté alakultak, majd a szabadságharc leverését követően működésüket felfüggesztették, s csak 1858-ban kértek engedélyt a folytatásra, ekkor már, mint „Cassinó Egylet”. Az 1871-ben kelt alapszabályuk szerint az egylet „közvetlen célja a művelt társalgás, hírlapok és folyóiratok s könyvtárában található könyvek olvasása, ezen könyveknek évenkénti szaporítása; továbbá a társas művelt mulatság, mely kártya, sakk, biliárd, dominó, s más törvényesen megengedett játékokban áll”. Ügyeltek arra, hogy legyen egy nyugalmas olvasószoba, valamint egy külön terem, ahol az olvasottakat megvitathatják. Ebben az időben 21 lapot és folyóiratot járattak, és folyamatosan bővítették könyvtári állományukat is. Jótékony céllal táncvigalmakat és koncerteket rendeztek, nevezetesek voltak a farsangi báljaik is.

A tagok összejöveteleiket eleinte magánházakban, majd különböző, elsősorban vendéglők bérelt helyiségeiben tartották. Az archív képeslap részletén látható épületbe 1889 nyarán költöztek be. A már korábban bemutatott Széchenyi szálló melletti épületet a helybeli Takarékpénztár Egyesülettől vették bérbe. Az edénypiac közelében található bérházat átalakították az egylet céljaira, az emeletén pedig vendégszobákat alakítottak ki. Nagytermét 1890 februárjában egy jól sikerült farsangi mulatsággal avatták fel, mely után a tudósító feljegyezte: „Egy fejlődni induló várost nemcsak fényes, közhasznú épületei és gazdagsága tesznek naggyá, hatalmas tényező e cél elérésében az eleven társadalmi élet is”.

Szerző: Ilyés Gábor helytörténész 

www.emlekjelek.hu