A Barzó-féle téglagyár mellett a Bujtoson 1906-ban még egy gőztéglagyárat is létesítettek. A gyár az Általános Hitelintézet által alapított részvénytársaság felügyelete alatt állt, amelynek elnöke Lázár Kálmán, már nyugalomba vonult királyi ügyész volt, de tagjainak sorában ott találjuk még Geiger Bélát, a hitelintézet igazgatóját, Geduly Henrik evangélikus lelkészt és Kéry József építőmestert is. Az 50–80 munkást foglalkoztató gyár, amely évente 4 millió tégla és 1,5 millió palalemez gyártására rendezkedett be, 1920-ban nem üzemelt és ugyanekkor beolvadt a Nyíregyházai Cementáruipar Részvénytársaságba, és mint önálló részvénytársaság megszűnt. Az 1930-as évek elejéig működött, utána nyersanyag hiányában bezárták.

Nyíregyháza városa elsősorban szociális közszükségletek kielégítése céljából több ipari tevékenységet is kifejtett. Ezek üzemeltetésére hozták létre dr. Bencs Kálmán polgármester javaslatára 1921-ben az Üzemi Hivatalt, amelyet 1924-től részvénytársasági formában működtettek. Az Üzemi Részvénytársaság felügyelete alá tartozott a kertészet (faiskola, virágcsarnok és magkereskedés), amelynek virágai és dísznövényei díszítették az utcákat és tereket, a köztisztasági vállalat, a modern reklámokat szolgáltató hirdetési vállalat, a temetkezési vállalat, a gőz- és kádfürdő, a teniszpályák, a Városi Színházban működő Mozgófényképszínház, a jéggyár, a téglagyár és a cserépgyár.

Az Üzemi Hivatal 1923-ban határozta el egy cserépégető kemence felépítését a tűzoltó laktanyában, amivel újra életre hívta a cserépgyártást. A cserépgyártó műhely alapításával elsősorban a városi kertészüzemnek a szükségleteit kívánták ellátni, korábban ugyanis a Felvidékről szerezték be a cserépedényeket, majd Trianon után Debrecenből, de már drágábban. A gyártáshoz szükséges agyagot a Tokaji út közelében lévő kettős-tó melletti téglagyár talajából szállították, míg a finomabb cserép gyártásához szükséges anyagot pedig Miskolcról. Később már kerámiai üzemként és cserépkályhagyárként működött.