A mai Kálvin téren álló református templom tornyának építését 1882-ben határozta el az egyház presbitériuma. Ezzel az 1873-ban megkezdett munkálatok lassan a befejezéséhez közeledtek. Addig az építkezést mindig a pénz hiánya hátráltatta, így volt ez a torony esetében is: kölcsön felvételére kényszerültek. Király Sándor helyi építész irányítása alatt augusztusban kezdtek hozzá a munkálatokhoz és a következő hónapban már tető alá is hozták a tornyot, amelynek tetejére szeptember 24-én gömböt és csillagot helyeztek.

A templom előtti teret 140 évvel ezelőtt „beláthatatlan sokaságú közönség”, mintegy 5–6 ezer ember szállta meg, hogy Isten igéjének hallgatása mellett szemtanúja legyen e látványos eseménynek. Az ünnepség kezdetét délután 3 órakor harangzúgás és mozsárágyú lövések jelezték. A torony tetejére szánt gömböt szalagokkal ékesítették, melyeket fehérruhás nyoszolyólányok tartottak. A megtisztelő gömbfeltételi örömanya címet Marsalkó Károlyné látta el. A templomajtó közelében felállított szószékről Lu­kács Ödön, a gyülekezet lelkésze, esperes hirdette az igét és mondott alkalmi beszédet. Ezt követően Vass Mihály segédlelkész felolvasta a templomépítés történetét összefoglaló emlékiratot, amelyet a gömbbe helyeztek. Majd a „lelkesült közönség éljenzése közben” felvonták a gömböt a torony tetejére, arra pedig csillagot helyeztek. A torony tetejéről Mezei János ácsmester dr. Szabó Dávid alkalmi versével mondott köszöntőt és kért áldást az építkezés résztvevőire. Közben „a ledobált poharak ke­délyes mozgalmat idéztek elõ a közönség ifjabb tagjai közt”.

A csillagfeltételi ünnepély Szo­bo­nya Andor hárs alatti vendéglőjében népes társasvacsorával zárult. A kedélyes estét egy távirat zavarta meg, miszerint Lukács Ödönt Debrecenbe választották meg lelkésznek. A Nyírvidék tudósítója fájó szívvel már búcsúztatja is a város lelkészét, akinek megválasztása kitüntetés és előléptetés. Azonban a helyiek kérésére a templomot építtető Lukács a maradás mellett döntött és haláláig szolgálta gyülekezetét, városát.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)