Gróf Károlyi Ferenc 1753-as telepítését követően elsősorban evangélikus vallásúak érkeztek Nyíregyházára. Mellettük lassú gyarapodásnak indult a római katolikusok lélekszáma is. Eszterházy Károly egri püspök kinevezésének köszönhetően Dolhai András lett a város első plébánosa 1768-ban. Dolhai név szerint összeírta híveit, akiknek számát a cselédségen kívül 289-re tette. Ideiglenes kápolna gyanánt a paplak egyik szobáját használták.

A hívek Dolhai vezetésével egy kis kápolnát emeltek Szűz Mária tiszteletére 1770-ben. Az épület azonban az 1779-es egyházlátogatás idején már nyomorúságos állapotban volt. A látogatást végző Eszterházy Károly püspök azt remélte, hogy „mivel ebben a faluban a hívek számához képest rendkívül szűkös a meglévő szentély, hiszünk az isteni kegyelemben, hogy a hívek száma nagymértékben növekedni fog”, ezért azt szeretné, hogy „az említett szentély befogadóképességét, ha hosszában nem lehet, szélességét tekintve növelni kell”.

Az egyszerű épületbővítésnél nagyobb remények valósultak meg! Károlyi és Dessewffy földesurak költségén 1783. szeptember 11-én egy új templom alapjait rakták le. A földesurak a falak felépítésére azonban már nem adtak pénzt, így a római szertartású katolikusok a görögkatolikusok templomába kényszerültek. 1810-ben Szepessy Ignác egri kanonok jelentős összegével és a városi tanács hozzájárulásával Frantz Ignác tokaji építőmester befejezte az egy oltárral és egy magas toronnyal ellátott templom felépítését. Szepessy szentelte fel 1814-ben, Urunk mennybemenetelének ünnepén ezzel a titulussal. Koroknay Gyula szerint „kissé vidékies, de igen kellemes hatású késő barokk épület volt”.

A város főterén felépített templom sok fontos várostörténeti esemény tanúja lehetett. Már teljes díszében pompázott, amikor 1824-re mindkét földesurától megváltakoztak a mezőváros lakói, és e templom tövében hirdették ki 1838 elején az V. Ferdinánd által az előző évben adományozott újabb királyi privilégiumokat is. 1903-ban harangját átköltöztették az új templomba, majd a következő évben lebontották.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)