Amiről az utcák mesélnek... - A Rothermere diákotthon emlékezete

A két világháború közötti időben különös kultusz övezte hazánkban a dublini születésű Lord Rothermerét, a Daily Mail című angol napilap tulajdonosát, aki 1927-ben „Magyarország helye a nap alatt” címmel publikált írásában foglalkozott a trianoni békediktátum igazságtalanságával és felvetette a revízió szükségességét. A fővárosban utcát és sétányt neveztek el róla, valamint egy ma is látható díszkutat állítottak a tiszteletére. E kultusz erősítéséhez Nyíregyháza is hozzájárult azzal, hogy az Evangélikus Kossuth Lajos Reálgimnázium által létesített diákotthont róla, „nemzetünk nagy pártfogójáról” nevezték el.

A diákotthon alapításának ötletét dr. Bencs Kálmán polgármester, mint a reálgimnázium felügyelője vetette fel 1927-ben. A következő évben megvásárolták a reálgimnáziummal szemben lévő, akkori Kállai utca 18. szám alatti házat, mely több helyiséggel is rendelkezett. Az átalakítási tervek elkészítésére az intézet volt növendékeit, Baruch Jenőt, Barucha Józsefet és Kovács Dezsőt kérték fel, utóbbit a kivitelezési munkálatok elvégzésével is megbízták. Mivel a városnak akkor még nem volt kiépített vízvezeték-hálózata, így egy házi berendezést építettek erre a célra, ami biztosította a fürdőszobák hideg és meleg vízzel való ellátását.

Az internátust 1929. október 9-én, ünnepélyes keretek között adták át. A polgármester beszédében annak a reményének adott hangot, miszerint „hisszük, hogy ennek a diákotthonnak falai közt a Haza, az Isten, és az Ember iránt való szeretet erősíti meg serdülő ifjaink lelkét; s a szebb jövendőbe vetett hitünkkel hisszük, hogy ez az intézmény a tudomány, az erkölcs és a hit temploma lesz”. Oda vallásfelekezeti különbség nélkül, bármely városi iskolában tanuló diákot felvettek, akik számára havi 80 pengőért biztosítottak teljes ellátást, valamint tanári felügyeletet és segítséget a tanulásban. Az igazgatásával Zágoni Dezsőt bízták meg.

A diákotthon főépülete az 1944 októberében zajló harcok során kapott találat következtében pusztult el, míg a másik részét a kiskörút építése miatt bontották le 2009-ben.

 

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)