Amiről az utcák mesélnek... - A Sári bíró nyíregyházi premierjének 100. évfordulójára
A Nyírvidék 1924. december 12-i lapszámában arról értesítette olvasóit, hogy néhány napi debreceni tartózkodás után, „feltűnés, bejelentés nélkül” a városba érkezett Móricz Zsigmond. Az „előkelő, nagynevű” író a Korona szálló 31-es szobájában úgy él, mint egy remete, „elvonultan az emberektől, hallgatagon, csöndben dolgozik”, gyűjti az élményeket.
Ahogyan ő fogalmazott: „Az Abbázia-kávéház ablakából nem láthatom a magyar parasztot. Debrecenben láttam egy részeg magyart, nem adom ezt a képet semmiért”.
A Korona kávéházában találkozott Heltai Hugó igazgatóval és társulatának néhány tagjával, akik 1922 szeptembere óta örvendeztették meg a város színházszerető publikumát. Most abban egyeztek meg, hogy színre viszik a Sári bírót, Móricz „kitűnő, modern parasztkomédiáját”. Az író megígérte, hogy a darabot maga fogja rendezni. Mivel ilyen még nem fordult elő a városban, ezért „a Sári bíró előadását aranybetűkkel fogjuk beírni Nyíregyháza város színházi életének történelmébe” – lelkendezett a próbákról tudósító cikkíró. Néhány nappal később ugyanezt megerősítették:
„Igazán hálásak lehetünk neki ezért az áldozatért, amely érdemes esemény arra, hogy nemcsak a színházi krónika, hanem Nyíregyháza város kultúrtörténetének lapjain is megörökítsük”.
A Sári bíró premierjére 1924. december 20-án, szombaton került sor, másnap pedig megismételték az előadást. Mindkét napon zsúfolásig telt a színház, amelynek közönsége kíváncsi volt arra, „milyen is lehet egy Móricz-darab színpadon”, valamint „hogy mozognak Móricz tőről metszett magyar alakjai a forró deszkákon”, végül pedig arra, „hogyan fest a szerző?”. Természetesen az író is ott ült a nézők soraiban és végignézte az előadást, amely a tudósító szerint neki is elnyerte tetszését. A közönség pedig „lelkesen ünnepelte a szerzőt és a szereplőket, akik nem egyszer nyílt színen viharos tapsot kaptak”. A címszerepben Simon Jenő elsőrangú alakítást nyújtott, „jóízűen, talpraesetten játszotta az öreg parasztbírót”.
(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)
