Amiről az utcák mesélnek... - A Szabolcsi Agrár Takarékpénztár
Október 31-ét szokás takarékossági világnapként is számon tartani. A világnapot a Takarékbankok Világszervezete 1924-ben hívta életre egy Milánóban megrendezett nemzetközi pénzügyi konferencián.
Magyarország első takarékpénztára, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár 1839. december 30-án alakult meg. A Fáy András kezdeményezésére létrejött pénzintézet a következő év elején kezdte meg működését. A takarékpénztár célul tűzte ki a „kisemberek” gazdálkodásra nevelését, takarékosságra buzdítását, az uzsora megszüntetését és a közügyek támogatását. Elsősorban szegény nemeseknek, jobbágyoknak és gazdasági cselédeknek kívánta lehetővé tenni a tőkegyűjtést.
A Nyíregyházi Takarékpénztár Egyesületet a város megnövekvő kereskedelme és pénzforgalmi igénye miatt alapították 1862-ben. A megye és a város első pénzintézete, amely jótékonykodásaival is felhívta magára a figyelmet, fokozatosan elnyerte a város lakosságának bizalmát. A Takarékpénztár 1912-ben felépített székháza ma is banki célokat szolgál.
A „nagy takarék” mellett egy kisebb takarékpénztár is létesült városunkban. A takarékpénztárt 1907-ben fővárosi pénzintézetek alapították, amelyek szövetkeztek a Nyíregyházi Gazdasági és Kereskedelmi Hitelintézettel: az alaptőkéjét felemelték és nevét Szabolcsi Agrár Takarékpénztárrá változtatták. „Az új takarékpénztár alapításával a budapesti nagy bankok először méltányolják Nyíregyháza gazdasági jelentőségét és megadják a módot arra, hogy Nyíregyháza az érdekkörébe vonható egész országrészben a vezető szerepet most már gazdasági tekintetben a maga számára véglegesen biztosítsa.”
A takarékpénztár palotáját 1911-ben építették fel Kőrössy Albert Kálmán építész, a magyar szecesszió jeles képviselőjének tervei alapján. Az épület később a Magyar-Olasz Banké lett, majd az 1930-as években itt rendezték be a Felsőszabolcsi Tiszai Ármentesítő Társulat székhelyét. Napjainkban a Tiszántúli Takarék Takarékszövetkezet működik benne. Az épületet 2014-ben az eredeti tervek alapján példamutatóan felújították.
(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)
