Amiről az utcák mesélnek... - A városi kislakások történetéből 1.

„A megmérhetetlen nagyságú lakásínség és a pusztulásra kárhoztatott építőipar halálos vonaglása a két szomorú kórtünete a városnak, amely országos jellegű nyavalyában Nyíregyháza város sajnosan legelöl vezet” – többek között ezt is megfogalmazták abban a memorandumban, amelyet a város képviselő-testülete nevében nyújtottak be 1921-ben a kormányhoz. A beadványtól a szükséglakások építéséhez szükséges állami támogatás megítélését remélték.

A város által megfogalmazott problémák országos méretűek voltak, ezért 1921-ben törvényt is alkottak az állami kislakások építéséről. A törvényalkotók felismerték azt, hogy jelen helyzetben a magántőke bevonása az építkezésekbe nem lehetséges, ezért azoknak állami támogatással kell megvalósulniuk. Ebből az állami támogatásból részesült Nyíregyháza is, ahol a hajléktalan tisztviselők mellett szerették volna azt az 54 családot is fedél alá juttatni, akik az elcsatolt magyar földekről érkeztek és szabad lakások hiányában vagonokban éltek. Továbbá életet szerettek volna lehelni a már egy évtizede pangó helyi építőiparba is.

1921 októberében arról döntöttek, hogy az egy- és kétszobás lakásokat az állami típustervek alapján készítik el, de módosításokkal: nyílt előtér helyett zárt előtérrel, az illemhelyeket az épülettől elkülönítve, a belmagasságot pedig 2,60 helyett 3 méterben határozták meg. Az építkezés helyéül a szegényház (ma Széna tér) és csapatkórház (ma Árok utca) közötti, a Tokaji úttól (ma Rákóczi utca) határolt földterületet jelölték ki. Úgy tervezték, ha már megszűnnek a lakásproblémák, akkor ezek a szükséglakások a szegényház és a járványkórházzá átalakított csapatkórház céljait szolgálhatják.

Novemberben kijelölték tizenegy épület helyét és felparcellázták az egyszobás lakásoknak 300, a kétszobásoknak pedig 500 négyszögöles telkeket. Nyolc épület építési jogát Pisszer János és társai, háromét pedig Smiják József és társai nyerték el. Decemberben hozzá is kezdtek az alapozási munkálatokhoz, de a tél beállta miatt azok csak tavasszal folytatódtak.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)