A Nyírvidék lapjain MÁV-palotaként, MÁV-bérpalotaként és vasutas bérház néven felbukkanó épület építésére Valkó Lajos kereskedelemügyi miniszter utasította a magyar királyi államvasutak igazgatóságát. Az épületben a hazájukat a trianoni békediktátum miatt elhagyó és a pályaudvaron vagonokban elszállásolt embereket akarták lakásokhoz juttatni.

A bérpalota építését 1924 tavaszán kezdték meg az Érkertek déli szélén, a kisvasút állomása mögötti területen. A város azt remélte az építkezéstől, hogy munkát ad a helyieknek, azonban csalódniuk kellett, hiszen a MÁV a kivitelezéssel nem nyíregyházi vállalkozókat bízott meg. Az első lakók ősszel már be is költözhettek. A bérház 46 lakásából 41-et osztottak ki, ebből 29 volt kétszobás, 9 háromszobás és 3 egyszobás. A vagonlakók mellett még olyanok kaptak lakásokat, akik a vasút kötelékében dolgoztak, de otthonuk távol esett az állomástól. A maradék pedig hivatali helyiségekül szolgált. Ide tette át székhelyét 1925 januárjában a MÁV fővonali osztálymérnöksége a Szabolcs utca 7. sz. alatti épületből, valamint a MÁV körébe tartozó Hév üzletvezetősége a Zöldség (ma Szabadság) tér 13. sz. alól.

A bérház valamennyi lakását vízvezetékkel és villanyvilágítással látták el, a központi fűtést azonban nem vezették be, mivel annak a „hozzá nem értő kezelés miatt megvan az a hátránya, hogy télen nem fűti át a szobákat, tavasszal azonban tűrhetetlenül sok meleget áraszt”. Ezért minden szobába vaskályhákat helyeztek. Az épület földszintjén 3 fürdőkabint is építettek a lakók részére. Előtte díszkertet alakítottak ki és parkírozott udvar is tartozott az épülethez. Az átadása után már csak azt szorgalmazták, hogy a város gondoskodjon az ide vezető utak kikövezéséről, mivel a palotához csak nyakig érő sárban lehet eljutni.

Mint ahogy az a régi bérházakra jellemző volt, a lakók itt is igazi közösséggé kovácsolódtak az idők folyamán. Összetartotta őket a közösen viselt nehéz sorsuk, ami főleg a második világháború során nehezedett rájuk. A régi lakók 2008-ban még egy találkozóra is összegyűltek.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)