Amiről az utcák mesélnek... - „Ama híres Balczár hentes” 1.

Amikor Krúdy Gyula nyíregyházi emlékeit idézi írásaiban, felbukkan Balczár hentes neve is, akinek jóvoltából „télen, nyáron disznótor várta az utasokat a vasúti restaurációban” és „országosan híres” volt a kolbásza.

Ama híres hentes ifj. Balczár Lajos 1892 decemberében adta hírül egy hirdetésben, hogy üzletét megnyitotta. Az ekkor 26. életévében járó fiatalember azzal ajánlotta magát és üzletét „a nagyérdemű közönség becses pártfogásába”, hogy „az előre tett megrendelések gyors kivitelét, valamint a pontos és jó kiszolgálatot saját jól felfogott érdekemben mindig szem előtt fogom tartatni”.

Majd egy évtizeden át különböző helyeken bérelt hentesüzletének helyiséget, aztán 1901 nyarán felépíttette saját üzletházát a Kállai (ma Szent István) utca 4. szám alatt. Novembertől már ebben az épületben fogadta vásárlóit, ahol egyébként lakását is berendezte, valamint még két bolthelyiséget kínált bérletre hatalmas pincékkel, raktárakkal. Első körben még bádogos, lakatos, késes, reszelő, vágó üzletekre gondolt, amelyek mellett még műhely is kialakítható, de 1904-ben végül saját maga alakított ki egy bor-sör és pálinkamérést, amellett pedig egy borozót étteremmel. Utóbbinak így már gyorsan üzemeltetője is akadt, s lett a városnak Bessenyei vendéglője, amely nem a testőríró, hanem a bérlő, Bessenyei István vendéglős nevét hirdette.

Sikeres üzletvezetésének köszönhetően, 1907-ben nagymérvű korszerűsítést hajtott végre: villamos árammal működő húsfeldolgozó gépeket állított üzembe, amelyeknek köszönhetően termelése meghaladta három nagyobb nyíregyházi hentesét együttvéve. Innentől kezdve „villamos üzemű hentesáruk gyártulajdonosaként” hirdette magát. 1908 áprilisában egy olyan hirdetést jelentetett meg a Nyírvidékben, ami a lap hosszú fennállása alatt ritkaságszámba ment: a tulajdonos arcképe mellett még hét fotó (!) mutatta be az üzletét. Sajnos nem sokáig tudott örülni sikereinek, 1912. május 18-án, mindössze 46 éves korában elhunyt. Felesége és két gyereke mellett még édesapja is gyászolta.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)