nyiregyhaza.hu
Okt 3, 2021
hirdetés
Büszkén hirdeti egy molinó a Vasvári Pál Gimnázium épületének bejáratánál, hogy az őszi tanévnyitóval centenáriumi tanév vette kezdetét. Az oktatási intézmény elődje az 1921-ben alapított Királyi Katolikus Gimnázium. Nagy népszerűségre tett szert ez az iskola, amely tanítványai között tudhatta például a később népszerű színésszé lett Zenthe Ferencet is. (A „Kirkat” szellemi örökségét a Szent Imre Katolikus Gimnázium ápolja, amely az iskola alapítóinak és tanítványainak, így a Tenkes kapitányának is emléktáblákat állított, valamint őrzi a régi tablókat, iskolai értesítőket és tárgyi emlékeket.)
A Nyírvidék című helyi lap már az 1920-as évek második felétől több alkalommal Szent László főgimnáziumnak nevezte a „Kirkat”-ot, de ez az elnevezés nem vált hivatalossá. Mindössze az 1924-ben alapított cserkészcsapatának lett névadója a lovagkirály. A névváltoztatásra az iskola államosítása előtti utolsó pillanatban került sor. Amikor már lehetett tudni, hogy mi lesz az egyházi, illetve a Magyar Katolikus Tanulmányi Alap által fenntartott iskolák sorsa, az iskola vezetése úgy döntött, hogy Vasvári Pált választja névadóul. Dr. Bánkúti Ferenc igazgatóhelyettes visszaemlékezésében Lakatos Istvánt, a gimnázium egyik tanárát nevezi meg ötletadónak, aki maga is görögkatolikus vallású volt, mint Vasvári. Margócsy József szerint viszont Kovács Gyula görögkatolikus hitoktató javasolta a márciusi ifjút, akinek az apja, sőt a nagyapja is görögkatolikus parókus volt. Akárhogy is történt, mindkét „keresztszülő” el szerette volna kerülni azt a veszélyt, hogy az iskola nevét „felülről” határozzák meg.
Döntésük telitalálat volt, mert az államosítást követően „a nagy magyar negyvennyolcas forradalmár” neve az új rendszer számára is elfogadható volt. 1949-ben le is leplezték az immár Állami Vasvári Pál Gimnázium névadójának domborművét, Berki Nándor alkotását. Örömteli, hogy a 100. évforduló alkalmából nem felejtkeztek el az alkotásról, hanem az megújítva, a bejárat mellett fogadja az iskolába térőket.
Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu
