Amiről az utcák mesélnek... - Az „új Jósa András” 1.

Így nevezte Nagy Elek városi főmérnök az 1931-ben megjelent monográfiában dr. Saáry Sándort, aki kincset érő gyűjteményét a városra hagyományozta. Még a fővárosi lapok is beszámoltak erről a kis magánmúzeumról, amely az örökváltság 100. évfordulója alkalmából tartott ünnepségsorozat egyik szenzációjának bizonyult 1924 szeptemberében.

Dr. Saáry Sándor 1862. december 28-án született Nyíregyházán. Orvosi diplomáját Budapesten szerezte, majd szülővárosában gyakorolta hivatását. Valóban dr. Jósa András örökébe lépett, annyi különbséggel, hogy a nagy előd a vármegye, míg õ a város főorvosi tisztét látta el. De az közös bennük, hogy orvosi hivatásuk ellátása mellett mindketten a múlt szenvedélyes vallatói voltak, úgy is, mint régészek, úgy is, mint gyűjtők. Jósa a vármegyei múzeum alapjait vetette meg, míg Saáry gyűjteményének darabjait egy városi múzeumnak szánta.

Saáry a világ több nagyvárosát beutazta, számos régiségkereskedővel állt kapcsolatban, s mindenünnen kincsekkel tért haza. A Kállói (ma Szent István) utca 48. szám alatti házának két nagy szobájában valóságos múzeumot rendezett be. Már 1911-ben, amikor ismételten felmerült a városban egy kultúrház építése, elismerően szóltak e nagy értékű régészeti, érem- és fegyvergyűjteményről, amely e ház „díszét és jelentőségét” emelhetné. 1919-et követően, amikor betegségére hivatkozva nyugdíjazását kérte, a Nyírvidék lapjain több tanulmányban mutatta be gyűjteményét.

Számos tárgyat ajánlott fel a város jubileuma alkalmából rendezett kiállításra, így az azt látogatók láthatták pl. a céhládáit, Vidliczkay József volt képviselő jurátusi kardját, valamint Tresz­tyánszky Sámuel volt főbíró díszkardját is. Továbbá azt is lehetővé tette, hogy a kiállítás ideje alatt a saját lakóházában levő gyűjteményét is megtekinthesse a nagyközönség, akik szép számmal éltek is a lehetőséggel, ezért is írhatta róla a tudósító: „A centenáriumi ünnepeken meghajtjuk az elismerés és hála zászlóját a lelkes gyűjtő: Saáry Sándor dr. elött”.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)