Amiről az utcák mesélnek... - Az „új Jósa András” 2.

Dr. Saáry Sándor gyűjteményének egyik érdekes darabja volt az az ágyú, amelyet az elmondása alapján Ferenc József császár küldetett kilenc másikkal együtt 1872-ben gróf Szirmay Alfrédnak a 20. születésnapja alkalmából Szirma­be­senyőre...

Az ajándékozás előzménye volt, hogy amikor Alfréd édesapja, Szirmay István 1857-ben elhunyt, a legenda szerint a császár megígérte a fiúnak, hogy gondoskodik róla. Az ágyúkat gróf Szirmay Alfréd halálát követően az uradalomigazgató eladta egy miskolci régiségkereskedőnek, aki Bécsbe adta volna tovább azokat, azonban az ágyúk sorsa egy kivételével a diósgyőri vasgyárban teljesedett be: gőzkalapáccsal összetörték és beolvasztották azokat. Ezt az egyet Liptay Jenőnek sikerült megszereznie, aki azt orvosi honorárium gyanánt Saárynak ajándékozta.

A város híres műgyűjtőjét a kormányzó 1926 tavaszán egészségügyi tanácsosi címmel tüntette ki. Saáry már súlyos betegen fogadta a gratulációkat, majd 1926. augusztus 17-én elhunyt. A nagyszebeni Brukenthal Múzeum ösztönözte arra, hogy végrendeletében gyűjteménye nagy részét szülővárosára hagyományozta. A hagyatéki leltárban 307 tételt rögzítettek, de mivel egy tételhez egy-egy összetartozó tárgycsoportot rögzítettek, így az sokkal több darabot tett ki. Csak fegyverekből 240 darabot számláltak össze, ennél csak a fraknói Esz­ter­házy-gyűjtemény rendelkezett többel. Gazdag volt régészeti leletekben, valamint jelentős levéltári anyaggal is rendelkezett. Saáry dédelgetett álma, a városi múzeum végül is nem valósult meg. Gyűjteményének egy részét 1955-ben beolvasztották a Jósa András Múzeumba, míg egyiptomi, görög és római tárgyait a Szépművészeti Múzeum kapta meg.

Az ostromágyút az eredeti terv szerint a Kossuth téren állították volna fel, mint régi nagy idők tanúját. Görgényi Imre alezredes, tüzérségi parancsnok kérelmére a város 1933-ban átengedte a Honvéd utcai tüzérségi laktanya részére, amelynek az udvarán állították fel. Azt őrizte egészen a második világháború végéig, majd eltűnt, a sorsa ismeretlen.

 

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)