Az életpiac helye a ma is meglevő Búza tér, amelyiknek régebbi elnevezése Búzapiac volt. (A magyar ember a búzát találóan életnek nevezte.) Ezt erősítette meg egy 1911-es helyi rendelet is, amely a Búza téren elsősorban gabonaneműek árusítását engedélyezte, de kipakolhatták portékájukat a gyapjúárusok, valamint a zöldséget, burgonyát és káposztát árusítók is.

A tér vásárairól egy rövid leírás olvasható a 20. század elején megjelent, Borovszky Samu által szerkesztett vármegyei monográfiában is: „A tokaji-utcza folytatását megtöri a legnagyobb beltér, az úgynevezett búzatér, mely a szerdai és szombati hetivásárokon, különösen ősszel és tavasszal, jelentékeny forgalmánál fogva, szinte országos vásár benyomását gyakorolja”.

A Búza tér nyugati oldala, a mai Rákóczi és Árok utca között emelt bérházsor helye egykor a város istállóinak, fogatainak és öntözőautójának adott helyet.

Egy ugyancsak itt fellelhető borkimérésnek köszönhetően szinte mindennaposak voltak a civilek és katonák, polgárok és kocsisok, lovászok között zajló verekedések, ezért az italkimérőt 1926-ban bezárták. A tér északi sarkán ott állt viszont a 19. század első felétől a Csillag vendéglő, amelyet a 20. században a Bundi nevű kocsma váltott fel.

A tér ma is a város nagy piactere, ahová 1982-ben egy vásárcsarnokot építettek. Már hosszú évek óta visszatérő téma volt a városlakók körében a piaccsarnok sorsa, amelyet ebben az évben a város önkormányzata felújított és modernizált. Élhetőbbé tette azt a helyet, amely egykor az „élet” piaca volt.

Szerző: Ilyés Gábor helytörténész

Megjelent a Nyíregyházi Napló 2013.12.13-i számában.