A Nyíregyháza bevételéért folytatott küzdelem jelentős szerepet foglalt el az 1944. október 6-án kezdődő alföldi páncéloscsatában. Amikor 1944. október 21-én az oroszok először foglalták el a várost, akkor már csak a 60 kilométerre lévő Csapig kellett volna eljutniuk és ezzel elérték volna tervüket, a német–magyar csapatok bekerítését. Ennek megakadályozására azonban a német–magyar egységek ellentámadásba mentek át és október 26-án visszafoglalták Nyíregyházát. Így a 2. Ukrán Front nem tudta megakadályozni a német és magyar csapatok visszavonulását, akik a Tisza nyugati partján védelmi állásokba rendeződtek.

Október 31-én a német csapatok elhagyták Nyíregyházát, de előtte még megrongálták az innen szétágazó vasútvonalakat, használhatatlanná tették a már korábban megsérült állomás épületét, járhatatlanná a főútvonalakat, felrobbantották a megye hídjait, így a nyíregyházi vasúti felüljárót is.

Nyíregyházát október 31-én második alkalommal szállták meg az orosz katonák. Már ezen a napon az ideiglenes városi tanács röplapokon felhívást intézett az itthon maradt lakossághoz az élet újraindítása érdekében. A kiáltványban kihirdették, hogy „a győzedelmes szovjet hadsereg városparancsnoka megnyugtató ígéretet tett arra, hogy saját életünk és biztonságunk mikénti rendezésébe beavatkozni nem kíván”. Bizonytalanná csak azok a pár nappal ezelőtti történések tették a városlakókat, amit az orosz katonák a város első elfoglalása után a civil lakosság körében elkövettek. Az élni akarás vágya azonban erősebb volt a félelemnél, a lakosok visszatértek otthonaikba, az iparosok munkához láttak, a vasutasok elkezdték a lebombázott nagyállomáson és a kisvasútnál a helyreállítási munkálatokat. A bizakodás azonban nem tartott sokáig, november 2-án már megkezdték a munkaképes férfiak összegyűjtését és málenkij robotra való elhurcolását.