A nagycserkeszi általános iskola és a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium volt dr. Jósvai László tanári pályafutásának két állomása. Halálának 25. évfordulója alkalmából idézzük fel az iskolaépítő pedagógus életét.

Tősgyökeres nyíregyházi családba született 1921. november 15-én. A polgári fiúiskola elvégzését követően az Állami Tanítóképző Intézetben elemi népiskolai tanítói oklevelet szerzett 1940-ben. Mivel egyházi énekből, templomi orgonálásból és karvezetésből is tett vizsgát, kántortanítónak nevezték ki a Siposbo­korban lévő evangélikus iskolába. 1944-ben katonai szolgálatra hívták be, hadifogságba esett, 1946-ban tért haza a francia fogolytáborból. A Siposbokorban lévő központi és a körzeti iskolák igazgatója lett. (Bundásbokorból, Siposbokorból és a hozzátartozó 16 különálló bokortanyából hozták létre Nagycserkeszt 1952-ben.) Énekkart, színjátszókört, tánccsoportot szervezett és futballcsapatot is alakított, amelynek õ is oszlopos tagja volt. Közben fokozatosan önmagát is tovább képezte, így jutott el 1975-ben a doktori disszertációjának a megvédéséig.

A Zrínyi Ilona Leánygimnáziumnak 1957-ben igazgatóhelyettesévé, majd 1958-tól igazgatójává nevezték ki. Mivel a megnövekedett tanulólétszámot a gimnázium Jósa András utcai épülete már nem volt képes befogadni, így sikerült elérnie, hogy új épületet építsenek. Az 1962/63-as tanév ebben az új, Széchenyi utcai épületben vette kezdetét, amelyet 1963-tól már fiúk is látogathattak. Továbbra is szívügyének tekintette a sportot, ahogyan õ fogalmazott: „nálunk a tanulás és a sport édestestvérek”. A kötelező testnevelési órákon kívül legalább heti egy alkalommal valamilyen sportfoglalkozáson kellett részt venniük a tanulóknak. Abban az időben az iskola tornatermét használták a Munkás tornászai és a Spartacus röplabdázói is.

Jósvai 1980-ban vonult nyugalomba, de aktív maradt: a megyei nyugdíjasklubok szövetségének elnökeként a saját korosztályának lett fáradhatatlan szervezője. A kiváló tanár és sportember 1995. június 6-án hunyt el.