hirdetés
A helyi vasúttársaság 1927-ben kapott engedélyt a kereskedelmi minisztertől arra, hogy Nyíregyházán személyszállító autóbuszjáratokat rendszeresítsen. A „Nyíregyházavidéki Kisvasutak Autóbusz Vállalata” be is indította járatait Nyíregyháza–Oros és Nyíregyháza–Nagykálló vonatkozásában. Később Nyírpazony, Nyírtura, Nyírbogdány és Székely községek felé bővítették. A vidéki buszjáratok indítása mellett ez a cég gondolt először arra, hogy a helyi tömegközlekedés céljaira is buszokat állítson üzembe.
Nyíregyháza legelső buszjáratai a következő útvonalon közlekedtek: az egyik az Erzsébet közkórháztól a Kállói (ma Szent István) utcán, a Kossuth téren és a Vay Ádám (ma Dózsa György) utcán át az Északi temetőig és vissza szállította az utasokat. A másik járat pedig a Deák Ferenc utca végétől a Szarvas utcán és a Kossuth téren át a Rákóczi út végéig és vissza haladt. Járatonként két-két buszt üzemeltek be. A négy „Rába” típusú autóbuszt a győri székhelyű Magyar Waggon- és Gépgyár RT. gyártotta. A zöld színű kocsikat személyesen vette át Fried Sándor, a vállalat igazgatója. A város elsõ buszpályaudvarát a Bessenyei (ma Hősök) terén alakították ki (képünkön).
A cég a két útvonal mellett alkalmi járatokat is indított, pl. halottak napja környékén az Északi temetőbe, vagy téli időszakban az NyTve jégpályájáig. Szezonban az ököritói strandhoz rendszeres járatok közlekedtek.
Amilyen jó volt a buszjáratok beindítása a megye kereskedelmi és gazdasági életének fellendítése szempontjából, olyan rossz volt az utaknak, hiszen azokat nem látták el olyan „alapépítménnyel és burkolattal, hogy óriási súlyú, ötvenszemélyes autóbuszokat hordozzon könnyedén a hátán”. Panaszkodik is a vármegye, hogy az útadó félszázalékát kell karbantartásra fordítani. A helyi bérautó-fuvarozók pedig részben azért alakítottak egyesületet, mert az autóbusz-vállalatok járatukon kívül vállaltak fuvarokat. E problémákat a gazdasági válság „oldotta meg”, amelynek következtében a vasúttársaság 1933-ban felszámolta a vidéki és a helyi buszjáratait.
(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)