A két világháború közötti helyi és távolsági buszközlekedésnek a gazdasági válság vetett véget.

A közúti autóbusz-közlekedés szervezésére hozták létre 1949-ben a MÁVAUT Autóközlekedési Nemzeti Vállalatot és a Teherfuvarozási Nemzeti Vállalatot, amelyeket 1953-ban személy- és teherszállítással foglalkozó Autóközlekedési Vállalatokra (AKÖV) osztottak. Megyénk buszforgalmának biztosítása az 53. sz. AKÖV feladata lett. Az 1961-es átszervezéssel a korábbi 80 AKÖV helyén 18 megyei Autóközlekedési Vállalat jött létre, Szabolcs-Szatmárban az 5. számú. 1970-ben pedig létrehozták az 1-tõl 24-ig számozott Volán vállalatokat, amelyek közül szintén az 5. számú látta el a megyei buszközlekedés feladatait.

1947-ben a város kereskedői és iparosai a meginduló autóbuszjáratok „útiránypolitikája” miatt emelték fel szavukat, mert az a megye több városát (pl. Mátészalka, Nyírbátor, Vásárosnamény) inkább Debrecennel kötötte össze, mint a „Nyírség metropoliszával”. Panaszolták, hogy emiatt már az iskolások is inkább a Hajdúság fővárosába iratkoznak be. E problémának az orvoslását maga Gerő Ernő, akkori közlekedésügyi miniszter ígérte meg, pl. a Nyíregyháza és Mátészalka közötti közvetlen buszközlekedés beindításával. Az első helyi buszmegállókat is ezekhez a beinduló távolsági buszokhoz alakították ki, miközben továbbra is rendelkezésre állt a villamos.

1961-bõl ismerjük az ekkor beindított két új buszjárat útvonalát: 1. Beloiannisz (ma Hősök) tér–Zsdánov (Bethlen G.) u.–Vasgyár u.–MÁV állomás–Vécsey u.–Kalinin (Szarvas) u.–Móricz Zs. u.–Kisteleki u.–Damjanich laktanya–Leningrád (Nagyvárad) u.–SZTK rendelő–Beloiannisz tér; 2. Beloiannisz tér­–Zsdánov u.–Vasgyár u.–MÁV állomás–Széchenyi u.–Iskola u.–Dimitrov (Debreceni) u.–Beloiannisz tér. A végállomás tehát az akkori görög kommunista politikus nevét viselő tér volt, ahonnan a távolsági buszok is indultak (képünkön).

1962-ben három vonalon kalauz nélküli perselyes autóbuszjáratokat indítottak, amelyeken a városi vonalon 1, Sóstóra 2 forintért utazhattak a nyíregyháziak.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)