Hazánkban a kerékpársport az 1880-as évektől indult hódító útjára. Az első olyan technikai sport volt, amely nem az arisztokrácia, hanem a polgárság körében terjedt el. Budapesten hozták létre az első kerékpáros egyletet, amelyet sorra követtek a vidékiek megalakulásai, így a 19. század végére már több mint 100 működött országszerte.

A nyíregyházi kerékpársport szerelmesei 1896. augusztus 16-án döntöttek úgy, hogy szervezett keretek közé tömörülnek. Alakuló közgyűlésüket a Pacsirta vendéglőben tartották. Elkészítették alapszabályukat és Kovách Győző városi főszámvevőt elnökké, dr. Hoff­mann Mórt titkárrá, Tahy Istvánt pénztárossá, Soltész Gyulát és Várady Gyulát menetparancsnokokká választották. Az egylet tagjai részt vettek a társegyletek rendezvényein és versenyein, míg maguk is vendégül látták a városba érkező kerékpárosokat.

A tagok havonta egy korona tagsági díjat fizettek, rendelkeztek továbbá dresszel és jelvénnyel is, amelynek viselését a közös kirándulásaikon kötelezővé tették, míg a magánkirándulásokon ajánlották. Megnehezítette dolgukat, hogy akkoriban mindössze a Rakamaz és Nagykálló irányába vezető országutak voltak kővel burkoltak. A városban Sóstó volt az egyik kedvelt célpontjuk.

Az első versenyt 1898. augusztus 20-án rendezték az egylet tagjai. A 30 kilométeres távversenyt a Rakamaz felé vezető országúton bonyolították le, míg a rövid távú versenyeket a nagykállói úton. Volt egy verseny külön az idegen egyletekbe tartozó, egy a saját tagjaik részére, míg egy közös, amit az egyleti tagsággal nem rendelkezők számára is nyitottá tettek. Mindegyik versenyszám távja 5000 méter volt. Befejezésül „lassú versenyt” rendeztek egy 60 méteres szakaszon. Az idegenek versenyén Rott János diadalmaskodott, aki a 30 kilométeres távot 1 óra 25 másodperc alatt teljesítette. Szintén Rott volt a győztese a rövid távú versenyeknek is. „Segítse a sportok istene ezt a derék egyesületet továbbra; acélozza meg versenyzőinek inait, hogy a kemény szabolcsi fiuk mellén még sokasodhassék a győzelmi metália”.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)