Ezzel a címmel tette közzé 1970. december 18-án a helyi napilap azon írását, amelyben olvasóit az épülő új városnegyedről tudósította. Az akkor még XVII-es lakókörzetnek nevezett területen a IV. ötéves tervben 3 ezer lakás építését irányozták elő. A tervezők előtt a 35 hektárnyi területen 14 ezres lélekszámú városrész kialakítása lebegett. Ehhez 1975 végéig 2282 lakás építése szükséges, amely 9000 fő elhelyezését biztosítja. Ezután 1978 végéig mintegy 700 lakással, 450 óvodai és 220 bölcsődei férőhellyel számoltak.

Az új városnegyed építése 1971-ben kezdődött. A megyei állami építőipari vállalat munkásai (SZÁÉV), a debreceni tervezővállalat mérnökeinek tervei alapján, a Debreceni Házgyárban készült panelekből dolgoztak. A munkálatok 1971 júniusában vették kezdetüket. A tereprendezés során eldózerolták a szanált házakat és a homokbuckákat, valamint megépítették a felvonulási területet és épületet. Az első hat lakást már 1971 augusztusában át is adták. 300–350 munkás dolgozott az építkezéseken, egy házhoz kb. 25 panelt kellett beépíteniük.

Az 1972 óta Jósaváros nevet viselő területen jól haladtak a munkálatok, sőt a terveket túl is teljesítették: 3247 házgyári lakást adtak át. Az új otthonok mellett elkészült két általános iskola, három, összesen 450 személyes óvoda és ugyancsak három, 240 gyerek befogadására alkalmas bölcsőde. A városrészben új orvosi rendelőt, gyógyszertárat, éttermet és különböző üzleteket is nyitottak. A sorra beköltöző lakók pedig fákat, bokrokat és virágokat ültettek. Így lett a Jósaváros mindenki számára élhető lakónegyeddé, ahol élő közösségek is kialakultak. Jelentős rendezvénnyé nőtte ki magát a Jósavárosi Napok című rendezvénysorozatuk is.

1978-ban a Magyar Urbanisztikai Társaság Hild-emlékérmet adományozott Nyíregyházának, amelyet a város gyorsütemű fejlődésével, új lakótelepek kialakításával, a régi és új városrész kapcsolatának megteremtésével, az ember és a környezet harmonikus fejlesztésével érdemelte ki, amire a példa Jósavros volt.

Szerző: Ilyés Gábor helytörténész