1925-től már névvel öregbítette hírnevét a Polgári Fiúiskola, hiszen Jókai Mór születésének 100. évfordulója alkalmából a város képviselő-testülete Szohor Pál főjegyző indítványára úgy döntött, hogy a fenntartásában lévő iskolát a nagy mesemondóról nevezi el. Az iskola bélyegzőjén immár ez a név szerepelt: Nyíregyházi Községi Jókai Mór Polgári Fiúiskola.

Az 1932-ben megjelent jubileumi évkönyvben büszkén tudósítottak az iskolaalapítás 25. évfordulója alkalmából, 1932. június 12-én tartott ünnepélyről. E negyedszázad módot adott a visszatekintésre, melynek középpontjában Kardos István, az iskola első igazgatója állt. Rá emlékezett Szohor Pál is, aki ünnepi beszédét így fejezte be: „Ha Kardos István szellemét meg fogjuk tartani változatlanul a jövőre is, ha égni fog az ő lobogó munkaereje és szeretete tanárokban és növendékekben egyaránt büszke megnyugvással tekintünk ez iskola új huszonöt esztendeje elé”. Az ünnepély fénypontjaként az iskola díszkertjében leleplezték Kardos István és Jókai Mór mellszobrait. A műkőből készült alkotások az iskola volt diákjának, Berky Nándor „művészi munkásságának első nyilvános hirdetői”. (Sajnos ma már csak a névadó szobra látható.) Érdemes még Osváth Imre nevét is megemlíteni, mint egykori diákét, hiszen Berky mellett ő is beírta magát a város művészettörténetének lapjaira. Mindketten Z. Szalay Pál tanítványai voltak.

A tanulók az iskola négy ifjúsági egyesületéhez csatlakozhattak. Ezek közül az önképzőkör, a cserkészcsapat és a sportkör Bethlen Gábor erdélyi fejedelem nevét viselte, akiről azt az utcát nevezték el, ahol az iskola épülete állt. Legrégebben az önképzőkör alakult, 1909-ben. A cserkészet 1922-től hívta zászlója alá a fiúkat, míg a sportkör 1924-től. Ezek mellett 1922-től működött a vöröskereszt-egyesület is. 1940-ben azonban már a „Fémet a hadseregnek” akció keretében, fémgyűjtésben kellett jeleskedniük az osztályoknak, majd 1941-ben 189 fővel önálló csapatot alapítottak a leventék, valamint megkezdték a légoltalmi nevelő-oktató és gyakorlati munkát is.

Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu