A mai Szent István utca 42. sz. alatt található épületről a legtöbben talán azt tudják, hogy itt rendezkedett be a Magyar Rádió Nyíregyházi Stúdiója.

A falán 1948-ban elhelyezett, Krúdy Gyulát ábrázoló dombormű pedig azt hirdeti, hogy a telek egykor a Krúdy család tulajdonában volt, a mostani kert helyén álló épületben töltötte a később híressé vált író gyermekéveit. A két esemény közötti időben pedig egy magánszanatórium kapott itt helyet, amely bővítéseként, 1927-ben készült el a ma is látható épület (képünkön).

A két „idealista orvos”, aki a szanatóriumot megálmodta: Klekner Károly és Spányi Géza. Az Erzsébet Közkórház két kiváló orvosa 1911-ben folyamodott a városhoz ingyen telekért építkezés céljából, de kérésüket nem támogatták. A következő évben sikerült megszerezniük a Krúdy család egykori telkén álló lakóházat, amelyet modern felszerelésű szanatóriummá alakíttattak át. 1912 novemberében folyamodtak a belügyminisztériumhoz engedélyért, és 1913. február 9-én mutatták be a 12 férőhelyes intézményt. A látogatók jólesően állapították meg, hogy „ilyen szanatórium a fővárosnak is díszére válnék!”.

A gyógyintézet elsősorban sebészeti, szülő- és nőbetegek befogadását célozta meg. A kitűnő szolgáltatásoknak köszönhetően jövedelmező vállalkozássá nőtte ki magát, ezért 1923-ban elhatározták a bővítését. Pisszer János helyi építőmester tervei alapján és az õ kivitelezésében, 1927-ben készült el az új épület, amelyet összekapcsoltak a már meglévővel. Pisszer „szaktudását és nemes művészi elveit hirdeti a homlokzati rész hangulatos és technikai szempontból bravúros elgondolású íve, amely az oldalokon kiugró szárnyrészeket összeköti és az egyszerű homlokzatba erősen ható esztétikai elemet visz be, amelyet egyébként a manzárdtető szépsége képvisel”. Az udvar parkosítása során, Klekner tervei alapján a kettőskereszt és a hármashalom formálódott ki.

A magánszanatóriumot 1949-ben számolták fel, rövid ideig diákotthon, majd 1952-tõl az első vidéki rádió innen sugározta adását az éterbe 2007-ig. Ma üresen áll...

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)