Amiről az utcák mesélnek... - Krasznay Gábor emlékezete

„Hozzon egy szál virágot az 1848-as sírkertbe!” – szól a felhívás a város ünnepi programsorozatának egyik eseményére, amely immár 1998 óta hívja az ünnepelni és emlékezni vágyókat az Északi temetőbe.

A ’48-as sírkert alapjait 1990-ben vetették meg, amikor a megszüntetett Déli temetőből dr. Fazekas Árpád kezdeményezésére áthelyezték Szénfy Gyula nemzetőr síremlékét. A sírkert az évek folyamán tovább gyarapodott, ma 12 sírkő található benne, köztük Krasznay Gábor ’48-as honvéd századosé.

Krasznay Gábor 1821. március 14-én született a Szatmár vármegyei Ököritón. 1844-ben ügyvédként diplomázott, két évvel később Szabolcs vármegye harmadik alügyészévé, majd főügyészévé választották. A szabadságharcban két öccsével együtt vett részt, 1849. június 1-jén századossá léptették elő, a komáromi kapituláció után tért haza. Az 1867-ben alakult Szabolcs vármegyei Honvédegyletnek már a kezdetektől tagja volt. Helyettes elnökként 1884-ben azért hívta össze a taggyűlést, hogy tisztújítást tartsanak és döntsenek Görgei Artúr rehabilitációja ügyében. A korábban lemondott Elek Ferenc helyett őt választották meg az egylet elnökévé. Nagy szerepe volt abban, hogy az egylet Görgei ügyében id. Krúdy Gyula indítvá­nyát fogadta el, miszerint kitartottak a honvédtábornok hazaárulása mellett.

A Polgári Olvasó Egylet 1870-ben a „kitartó hazafiasságáról, s ingatlan becsületes jelleméről s ügybuzgalmáról ismert” Krasznayt választotta meg elnökévé. A város polgármesterévé 1873-ban választották meg. Haláláig volt a nép szószólója, s ezalatt az idő alatt „előkelő állami hivatalok központjává lett a város; csatornázás, kövezés, utcáink rendezése” bizonyítják, hogy beírta magát a várostörténet évkönyveibe. 1876-ban levezényelte a megyeszékhely áthelyezését, 1883-ban pedig a helyi iparosok a kezdeményezésére alapították meg az iparostanonciskolát.

Krasznay 1890. szeptember 27-én hunyt el. „Mindenek fölött jó ember volt, becsületes karakter, hiúsága nélkül saját érdemei tömjénezésének s eltelve e város érdekei előmozdításának szeretetével” – írták róla a nekrológjában.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)