Amiről az utcák mesélnek... - Liptay Jenő római katolikus elemi iskola

Liptay Jenő 1883-ban kötött házasságot Szilvássy Bertával. Olga nevű kislányuk a következő évben született, de a negyedik születésnapját már nem élte meg, vörhenyben elhunyt. 1889-ben pedig halva született egy kisfiuk, így házasságuk gyermektelen maradt. A hitük nyújtott mindkettőjük számára vigasztalást, valamint a mások gyermekein való segítség.

A gazdálkodásból élő Liptay még a háború előtt 10.000 koronát adományozott a római katolikus egyháznak, később 40 millió koronát egy leánynevelő intézet céljaira, 1928 tavaszán pedig 24.000 pengő értékű telket adott szintén a katolikus egyháznak egy újonnan létesítendő iskola céljára. Ezt a felajánlását a helyi egyházi vezetőkön kívül még Szmrecsányi Lajos egri érsek és Klebelsberg Kunó kultuszminiszter is megköszönte, kiemelve a házaspár lelki nagyságát és szívbeli nemességét.

Az építkezési munkálatok Kálmán Károly helyi építőmester tervei alapján és kivitelezésében a vasútállomás közelében, a Vécsey utcában kezdődtek meg és 1928. szeptember 10-én, ünnepélyes keretek között már át is adták azt. Az iskola homlokzatán felirat hirdette az adakozó áldozatkészségét: „Liptay Jenő – róm. kath. elemi iskola”. A felirat alatt a homlokzaton egy feszületet és egy zománcos magyar címert helyeztek el. A környék több mint kétszáz gyermekét befogadó iskoláját Énekes János prelátus avatta fel. Beszédében kiemelte, hogy „a vallásos és hazafias szellemben nevelt ember nem fog soha a tudománnyal visszaélve, a tudást embertársainak kárára fordítani”. A jelenlévő gyermekek figyelmét pedig felhívta, hogy legyenek tisztelettel tanítóik iránt, akik szüleik nevelőmunkáját pótolják. Az ünnepség befejezéseképpen az iskola tanácstermében leleplezték a Liptay Jenőt ábrázoló olajfestményt. A portrét Járossy Gyula tanár-festőművész készítette.

Az iskola épülete az amerikai bombatámadás során, 1944. szeptember 6-án pusztult el. Azt már nem építették újjá, így emlékét már csak ez az 1942-ben készült fénykép őrzi, amelyet Molnár Istvánnak köszönhetünk.

 

Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu