Hazánkban az első „mindenki karácsonyfáját” 1928-ban állították Budapesten, a Ferenciek terén álló templom előtti kis téren. Az ötlet Slachta Margittól, a Szociális Testvérek Társaságának főnöknőjétől eredt, aki amerikai körútjáról hazatérve kezdeményezte e szokás meghonosítását, amelyet aztán a főváros után több nagyváros is átvett. Nyíregyházán dr. Bencs Kálmán polgármester kezdeményezte az első fa állítását 1930-ban.

A Liptay Jenő gazdasági főtanácsos által adományozott fenyőfát december 24-én, a város főterén, a Kossuth-szobor előtt állították fel. A fát villamoskörtékkel és ezüstszálakkal varázsolták karácsonyfává, amelyet megáldottak a felekezetek lelkészei. Beszédeikben és imáikban a „jótékonyság kapcsán a mindent átfogó szeretet eszméit is igyekeztek szegény embertársaink között terjeszteni”. A város tanulóinak körében hirdetett gyűjtés eredményeként 1200 szeretetcsomagot osztottak szét a fa előtt felsorakozott rászorultaknak. E csomagok elsősorban lisztet, cukrot, főzeléknek való hüvelyest és szalonnát tartalmaztak. Az ünnepi keretek közé helyezett kiosztásban helyi cserkészek segédkeztek.

E szociális akció olyan mély erkölcsi hatással bírt, hogy azt a következő évben megismételték, ám legközelebb már csak 1941-bõl tudósított a helyi lap hasonló eseményről. Ekkor az Egyesült Női Tábor karácsonyi szeretetakciója keretében fagyűjtésre buzdították a helyi iskolák tanulóit, akik több mint 200 mázsát hordtak össze. December 22-én fát is állítottak, amely előtt újabb csomagokat, adományokat osztottak szét a város szegényei között. Jézus születésének ünnepén igyekeztek minél több embernek örömet szerezni.

A fõtéri karácsonyfaállítás már évtizedek óta újra szokás, és ma is érvényes az a gondolat, amely 1941-ben fogalmazódott meg: „Mindenki karácsonyfája mindenki számára sugározza a szeretetet. Az utcán járó-kelő, gondterhes emberek fölnézhetnek rá egy pillanatra, őrájuk csillog minden szeretete; a nevető gyermek arcán legyen boldogabb mosoly; a fiatalok felé biztató remény és a városnak hirdesse a békét”.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)