Amiről az utcák mesélnek... - „Most jó kedvvel ünnepeljünk!” 2.
A város képviselő-testülete már 1914-ben elfogadta Imre János ügyvéd arra vonatkozó indítványát, hogy az örökváltság megszerzésének tíz évvel később esedékes 100. évfordulójára tegyék meg az előkészületeket, és a költségvetésbe állítsanak be erre a célra évi 1000 koronát...
A nagyszabású ünnepségsorozat előkészítését 1923 őszén kezdték el Szohor Pál főjegyző és Kardos István kultúrtanácsnok vezetésével. Ekkor fogalmazta meg a Nyírvidék lapjain Szohor, hogy „olyan jelentős dátum ez a város életében, mely mellett Petrikovics János csizmadiamester késői unokái nem haladhatnak el méltó megemlékezés nélkül”. A történelmi múlt és a hagyományok tisztelete mellett példát is kívántak adni az ifjúságnak, „miként kell gyenge emberi alkotás kereteiből virágzó, életképes várossá fejlődni ki”.
A megemlékezések központi eseményéül egy olyan impozáns kiállítás megrendezését határozták el, amely „hű tükre lesz a város gazdasági, ipari, kereskedelmi, kulturális, közigazgatási fejlődésének, annak a dicsőséges eredményekben gazdag útnak, amelyet a város az elmúlt százesztendő alatt tett meg”. Ennek érdekében a város polgárait is arra biztatták, hogy kutassanak fel minden olyan relikviát, amely a város történetéhez kapcsolódik és kiállítható.
Az ünnepségekre készülve a városvezetés parkosította a Bessenyei-szobor körüli területet. Kallós Ede alkotása akkor még eredeti helyén, a vármegyeháza előtt állt, elég méltatlan körülmények között, de most mindenki nagy megelégedéssel fogadta környezetének rendezését. Az utcákra és a terekre szemétgyűjtőket helyeztek el, addig ugyanis az út mentén kupacokba hordták össze a szemetet. A háztulajdonosokat is felszólították, mintegy erkölcsi kötelességül téve számukra a házuk előtti járdák tisztán tartását. Minden jel arra mutatott, hogy nagy ünneplésre készül a város, amelyre nemcsak a megye, hanem az ország minden részéből várták a vendégeket, akiknek az elszállásolására szintén a városlakók segítségét kérték szabad lakórészeik felajánlásával.
(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)
