nyiregyhaza.hu
Szep 8, 2024
A „hitből és homokból” várost építők, miután felszentelték templomukat, újabb és újabb kiváltságok megszerzésére törekedtek. Így nyertek, még a templomszentelés évében, 1786-ban II. Józseftől mezővárosi rangot, majd 1802-ben már a szabad királyi városi cím megszerzését tűzték ki célul.
Ennek elengedhetetlen feltétele volt, hogy örök időkre megvásárolják földjük tulajdonjogát földesuraiktól. Fáradozásuknak és anyagi áldozatvállalásuknak köszönhetően 1803-ban megegyeztek a Dessewffyekkel, majd 1824-ben a Károlyiakkal.
200 év elmúltával is jussanak eszünkbe azok az ősök, „akik a földet szeretve, Istent félve, embert megbecsülve, józanul élve, rendkívüli erények birtokában, igénytelenül munkálkodva és áldozva előteremtették verítékkel azt az összeget, mely a megváltáshoz szükséges volt”. Bizony, nem volt kevés ez az összeg! A Dessewffy családdal 320 ezer rénes forintban, míg a Károlyiakkal 730 ezer bécsi értékű forintban állapodtak meg, azonban a hitelek megszerzésével, a kamatokkal és még egyéb kiadásokkal Kujbusné dr. Mecsei Éva számításai szerint a végösszeg közelítette a kétmillió forintot.
Ezeknek a nagy áldozatokat vállaló ősöknek állított emléket a város 1974-ben. Ma a gesztenyefák árnyékában, sajnos egy parkrendezést követően a járókelőktől elzárva szerénykedik az az emlékmű, amelyet Nagy Sándor budakalászi mészkőbe faragott. Pedig de jó volna körbejárni, és egyesével megszemlélni azt a 23 alakot, akik Margócsy József szavaival azt érzékeltetik, hogy „mennyire közakarattal és elszánt összefogással jött létre az a hatalmas vállalás, áldozat, amely 1824-re fejeződött be”.
Az örökváltság megszerzéséhez több nevezetes dátum is kötődik. Ilyen pl. 1824. szeptember 13-a, amikor a mezőváros képviselői Pestre utaztak, és átadtak a Károlyiak megbízottjának 110 ezer bécsi forintot az egyezség megerősítésére. Száz évvel ezelőtt ezt a dátumot állították az ünnepségek középpontjába. A sorozat további részeiben felidézzük, hogyan ünnepelték meg az örökváltság 100. évfordulóját 1924-ben.
(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)
