A sorozat jelen írását egy Leviczky Zoltántól kapott kép ihlette. A százéves, de még mindig tökéletes állapotú képet Károlyi István fényképész készítette.

A hátoldalon egy feliratban örökítették meg az utókornak, hogy a képen az NyTVE csapatának az a 11 játékosa látható, akik a már ekkor nagyhírű Ferencváros csapata ellen játszottak egy bemutató mérkőzést. Szerencsére a csapat krónikása a dátumot is rögzítette, így már csak a Nyírvidékben kellett bízni, hogy nem felejtettek el tudósítani a mérkőzésről. A lapban ezúttal sem kellett csalatkoznom!

Már napokkal előtte beharangozták, hogy „Magyarország többszörös bajnokainak egyik csapata” lesz az ellenfele a Nyíregyházi Torna és Vívó Egylet játékosainak. Igyekeztek megnyugtatni a közönséget, hogy a népszerű Fradinak bár nem az első csapata látogat a városba, de a harmadik, a negyedik, sőt az ifjúsági csapata is olyan erős, hogy „nívós, tartalmas, ambíciós játékkal fogja meglepni” a meccsre kilátogatókat. A cikkíró reményei szerint olyan játékot fognak produkálni, „melyhez hasonlót még nem volt alkalma közönségünknek szemlélhetnie”. (Úgy látszik, hogy az egy évvel korábbi, MTK elleni mérkőzésről már elfelejtkezett a tudósító, pedig akkor azt a csapatot nevezték „világhírűnek”, a játékosait pedig a „futball művészeinek”.) Hálásak is lehetnek a klub elnökségének, hogy egy ilyen mérkőzést sikerült lekötniük.

A második felvezető írásban tovább fokozták a FTC-vel szembeni elvárásokat: remélik, hogy a vendégcsapat játékosai bemutatják „az igazi footbal játék szépségeit, azt a footbal játékot, amely annyi dicsőséget, babért szerzett a magyar sportnak”. Sõt, elvárják, hogy „amikor magokra veszik azt a szimbolikus zöld fehér dreszt, elődeiknek hírneve, dicsősége lebegjen szemök előtt s olyan játékot mutassanak, mely nemcsak elődeikhez méltó, hanem városunk sportszerető közönségének emlékében maradandó nyomot hagyjon hosszú időkre”. Ezek után bizonyára sokan várták már, hogy 1921. május 15-én, pünkösd első napján az NyTVE sporttelepén felhangozzék a kezdő sípszó!

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)