Amiről az utcák mesélnek... - Tamáska Endre, „a béke és munka pedagógusa”

Száz évvel ezelőtt, 1924. január 11-én választották meg Tamáska Endrét a Polgári Fiúiskola igazgatójává.

A községi iskolaszék egyhangú döntését azzal indokolta, hogy „Kardos István kiválóan értékes pedagógiai irányítását most vele konzseniális, szívben és lélekben harmonizáló lelkes tanárember veszi át, akinek iskolai és közéleti tevékenysége minden oldalról meleg szimpátiának örvend”. Az „ország egyik legjobb nevű” polgári iskolájának élére egy olyan személyt neveztek ki, aki méltóképpen őrizte meg és vitte tovább a város kultúrtanácsnokává előléptetett Kardos örökségét.

Tamáska az Ung vármegyei Gáloson született 1882-ben. Előbb Debrecenben tanítói, majd Budapesten polgári iskolai tanári oklevelet szerzett. 1907-ben érkezett Nyíregyházára, s lett a Polgári Fiúiskola tanára, ahol magyart, történelmet, testgyakorlást és gyorsírást tanított. A nagy háborúban szovjet fogságba esett, ahonnan csak 1920-ban tért haza. 1922-ben nevezték ki Kardos István igazgató helyettesévé. Az igazgatói tisztséget nyugdíjba vonulásáig, 1941-ig töltötte be. Az utolsó hír róla, hogy 1944-ben a m. kir. honvéd vezérkar főnöke okirati dicsérő elismerésben részesítette, mint tartalékos főhadnagyot.

Az 1907-től községi, majd 1925-től Jókai Mór nevét viselő Polgári Fiúiskolában az 1920/21-es tanévben szervezték meg a 189. számú Bethlen Gábor cserkészcsapatot. A következő tanévben már ő vette át a csapat parancsnokságát, amelyet 1928-ig látott el. 1926-ban megválasztották a Magyar Cserkészszövetség ekkor alakult Szabolcs­vár­megyei Intézőbizottságának ügyvezető elnökévé, később társelnökévé. A bizottság legfőbb feladata a hatásköre alá tartozó csapatok munkájának összefogása volt. Ennek érdekében szervezték a csapatparancsnoki találkozókat, a képzéseket és a közös nyári táborokat. Tamáskának is köszönhető, hogy a vármegyei cserkészélet virágkorát élte ebben az időszakban, s többen részt vehettek az 1933-as gödöllői világjamboreen is.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu