Strandfürdőzés városunkban 5.

A városi mérnöki hivatal tervei alapján 1931 januárjában megkezdődtek a munkálatok Sóstón. Az ínségmunka keretében a munkások elsőként a már meglévő tó medrét mélyítették és szélesítették. Megmaradt tehát a sziget, amelyet csónakokkal is meg lehetett kerülni, hiszen ez a tó innentől kezdve elsősorban ezt a célt szolgálja napjainkban is. Január végén Erdőhegyi Lajos főispán Bencs Kálmán polgármester és Kovács Tibor városi mérnök kíséretében meglátogatta a földmunkásokat, akik az enyhe télnek köszönhetően jól haladtak a munkálatokkal.

A tervek szerint később hozzáfogtak a már meglévő tó mellett egy új tó medrének a kiásásához. Az eredeti terv szerint egy gát választotta volna el a megnagyobbított régi tó medrét az újonnan kiásott tó medencéjétől, azonban a polgármester javaslatára a gát kiemelése mellett döntöttek, így egy vízfelülete lett a strandfürdőnek, a két tó felett pedig a képünkön is látható híd ívelt át. A jelentés szerint 85.960 köbméter földet emeltek ki a munkások, akiknek a legkisebb létszáma 50, a legnagyobb pedig 340 volt. Az új tó medencéjét az Igrice patak vizével töltötték fel, a patakot pedig az Érpataki főfolyásból táplálták. Tereprendezéssel és a strand kiszolgáló épületeinek (öltözők, kabinok, büfé, konyha, zuhanyozók), valamint fedett terasz, torna- és játékszerek, a víz mélységfokait jelző bóják, az új híd és csónakkikötő megépítésével zárultak a munkálatok. A strand ma is látható főbejáratát Kovács Tibor tervei alapján készítették.

A sóstói strandfürdőt ünnepélyes keretek között, 1932. június 25-én adták át. Bencs Kálmán polgármester köszönetet mondott Erdőhegyi Lajos főispánnak a sok családnak munkát és kenyeret adó pénz előteremtéséhez, õ pedig arra kérte a város vezetőjét, hogy „e fürdő a város kisjövedelmű polgárainak gyógy- és üdülő s nem pedig egyesek flört-telepe” legyen. A Nyírvidék tudósítója pedig abbéli reményét fejezte ki, hogy „Nyíregyháza város fürdőjének híre be fogja járni az országot, és a gyönyörű százados lombokkal ékes fürdőhely keresett lesz”.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)