A Hősök terének már a korábbi névadásai is különböző történelmi korszakokba repítenek vissza bennünket. Legelső ismert elnevezését még abban az időben kapta, amikor a fát árusítók hangja töltötte be a teret: „fa-piacz”.

Ezt követően a tér reprezentatív épületéről előbb Megyeház, majd Vármegyeház térnek nevezték, amellyel a település megváltozott közigazgatási szerepére is utaltak. Az épületbe lépve láthatjuk a tervezőjének, Alpár Ignácnak, valamint Kállay András főispánnak a mellszobrát, akinek hivatali ideje alatt épült fel a megyeháza. Az épület előtt elhaladók pedig Lónyay Menyhért és Kállay Miklós miniszterelnökök mellszobraira, valamint Kölcsey Ferenc bronzalakjára vethetnek egy pillantást.

Következő elnevezését a város itt felállított első köztéri szobráról kapta: Bessenyei tér. Ezt a nevet még azután is megőrizte, miután Kallós Ede szobrát áthelyezték, a helyén pedig felállították a mai névadás alapjául szolgáló köztéri alkotást, Kisfaludi Strobl Zsigmond Hősök szobrát. A nagy háborúnak és Szabolcs vármegye mintegy hétezernyi elesett hősének emléket állító monumentális alkotást 1928 októberében, Horthy Miklós kormányzó jelenlétében leplezték le.

Bizonyára sokan felhördültek, amikor a tér névadójául Beloianniszt, a görög kommunista mozgalom mártírját választották, majd a Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulója alkalmából pedig ennek az eseménynek állítottak emléket a tér nevének átkeresztelésével. Mai nevét a rendszerváltozás óta viseli. Itt róhatjuk le kegyeletünket a m. kir. II. Rákóczi Ferenc 12. honvéd gyalogezred Don-kanyarba induló, majd ott elesett katonái, valamint Vén Zoltán előtt, akiknek emlékét táblák őrzik a megyeháza épületén. Szintén a téren található az ’56-os forradalomnak és helyi mártírjainak emléket állító zászlókő.

Ez a történelmi múltidézés zárul be a mai napon, amikor leleplezik a nemzeti összetartozás emlékművét, amely előtt egy pillanatra lehajthatjuk fejünk a trianoni békediktátumot idézve, majd elmélkedhetünk Wass Albert gondolatán: „Magyarságom a gyökér, mely hozzáköt földhöz s nemzethez”.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)