Amiről az utcák mesélnek... - Volt egyszer egy német játszókör

Tudta, hogy Nyíregyházán német nyelvű játszókör működött óvodásoknak? A Kelet-Magyarország régi, megsárgult lapjain is fel-feltűnik a játszókör, melynek tagjaira és fellépéseikre még sokan emlékezhetnek a nyájas olvasók közül. Minderre rovatunk rendszeres olvasója Citrákné Bodnár Katalin hívta fel szerkesztőségünk figyelmét. Tartson velünk egy kortörténeti nyomozásra!

„Nyelvtanuló óvodások” címmel 1972 júliusában jelent meg egy beszámoló a Kelet-Magyarországban, amelyből kiderül, hogy akkor már tizenöt esztendeje működött a német nyelvű játszókör Nyíregyházán. A vezetője Szécsi Sándorné, „a gyerekek és a szülők szeretett Nusi nénije”, akire Katalin is „Tante Nusiként” emlékszik. A játszókör szülői kezdeményezésre jött létre 1957-ben. Az óvodáskorú gyermekeknek heti két alkalommal szerveztek foglalkozásokat, amikor játékos formában tanultak verseket és dalokat a gyerekek németül és magyarul. A gyerekek többsége három éven át volt a játszókör tagja, majd hatéves korukban iskolába mentek, s többen ott is tudták kamatoztatni a megszerzett nyelvtudásukat. A gyerekek alkalmi műsorokat is előadtak, például Mikulás napján vagy farsang alkalmából, a foglalkozásokat pedig „bemutató vizsgával” zárták. A riport írója fontosnak tartotta kiemelni; a játszókörben együtt tanul „a kis cigánylány, Lakatos Magdi az orvosok, pedagógusok, mérnökök, munkások gyermekeivel”, sőt még vidékről is járnak be.

A foglalkozásokat a Bethlen Gábor utcai Móricz Zsigmond Művelődési Házban tartották szerdai és szombati napokon 9 órától 13 óráig. Átlagosan 20 „tanulója” volt a játszókörnek. Érdekesség, hogy a német nyelvű játszókört még az 1990-es évek elején is megszervezték. Előbb a Városmajori Művelődési Házban, majd a Kölyökvárban. Jó lenne tudni, hogy ezekben „Tante Nusi”, vagyis a korábbi játszókörök szíve-lelke, kapott-e még valamilyen feladatot? A játszókörök szerepét majd átvette az óvodákban is beinduló nyelvoktatás, a német nyelvet pedig fokozatosan kiszorította az angol.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)