Z. Szalay Pál festőművész neve legutóbb akkor került be a köztudatba, amikor 2016-ban a Váci Mihály Kulturális Központban kiállították a Nyíregyháza betelepítését ábrázoló monumentális festményét. Az 1930-ban készült alkotást szépen restaurálták és ma a Jósa András Múzeumban tekinthető meg. A városunkban még számos festmény és freskó őrzi nevét a 130 évvel ezelőtt született művésznek.

A felvidéki Léván látta meg a napvilágot 1891. június 25-én. 1912-ben a Benczúr Gyula által igazgatott Mesteriskolának lett a tanulója. Szalay később több alkalommal is elismerően írt az általa „magyar Rubensnek” nevezett Benczúrról. Külföldi tanulmányútjai közül kiemelendő a római, amikor ösztöndíjasként a freskófestés művészetét sajátította el. Városunkba 1917-ben érkezett, a Polgári fiúiskola haláleset miatt megüresedett rajztanári állását foglalta el. A tanítás mellett alkotott is és már 1920 tavaszán nagyobb szabású kiállítással lépett a nagyközönség elé, amit a helyi lap úgy harangozott be, mint a művész 10 éves festői munkásságának összegzését. Ezt a kiállítást később még számos követte és nem csak Nyíregyházán. Nagy sikerrel mutatta be műveit a Műcsarnokban, az Ernst Múzeumban és a Szépművészeti Múzeum is őrzi alkotásait. 1925-tõl külföldön is voltak kiállításai, így Párizsban, Firenzében, Svájcban, Németországban, Svédországban, Bécsben és Londonban.

1926-ban az olaszországi tanulmányútja során készült képeit mutatta be a városháza nagytermében. „Üde költészet, a természet olthatatlan szeretete és a szép szomjas keresése után való rátalálás gyönyöre dalol az aquarell halk muzsikájában.” E kiállítás szenzációja volt a XI. Piusz pápáról készített portréja.

Szalay széles körű társadalmi tevékenységet is végzett, több művészeti társaságnak volt a tagja, valamint szívesen írt és népszerűsítő előadásokat is tartott. Rajzolt az Ifjú Polgárok Lapjának, a Magyar Cserkészben írása jelent meg a rajzaival. Tankönyveket és szépirodalmi alkotásokat is illusztrált, de rajzai ékesítik a Nyíregyháza az örökváltság századik évében című, 1924-ben megjelent kötetet is.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)