Amirõl az utcák mesélneK: „Az új templom legyen fölszentelt csarnoka az Istennek, védelmezője a hitnek, örök hirdetője a haza- s emberszeretetnek” 1.
Samassa József egri érsek, miközben 1902. július 23-án Aachenben bemutatta aranymiséjét, Nyíregyházán a megbízásából Ferenczy Bertalan nagykállói prépost, egyházmegyei fõesperes lerakta az új templom alapkövét. A fõpap azzal tette emlékezetessé pappá szentelésének ötvenedik évfordulóját, hogy saját költségén templomot építtetett a Nyírség fõvárosában.
A munkálatok Nagy Virgil és Kommer József építészek tervei alapján, Pisszer János építõmester mûszaki vezetése mellett, két éven át tartottak. Samassa 1904. május 30-án, teljes inkognitóban városunkba érkezett, hogy az építészek vezetésével megtekintse a már berendezett, felszentelésre váró templomot. Ekkor nyilatkozott a templomszentelés napjáról is, amelyet augusztus 15-ére vagy 20-ára tûzött ki. Késõbb az utóbbi dátum mellett döntött, így a helyi római katolikus egyház az államalapítás ünnepén templomának szentelésére is emlékezik, immár 120 éve.
Augusztus 19-én a Miskolc felõl vonattal jövõ érseket Rakamazon fogadta és a vármegye nevében üdvözölte Szikszay Pál alispán, gróf Pongrácz Jenõ pedig a katolikusok nevében köszöntötte. A nyíregyházi vasútállomáson Májerszky Béla polgármester üdvözlõ szavaira többek között ezt válaszolta Samassa: „A templom, uraim, a vallásos erkölcsiség védõbástyája, és mint ilyen, védõbástyája egyszersmind a haza érdekeinek is”. Ezt követõen az érsek és a polgármester a város négyes díszfogatába ültek és a fõpap szálláshelyére, a plébániára hajtattak. Az õket kísérõ hosszú menetben Oros és Napkor földmûveseibõl alakított bandériuma, a 12 fõs millenniumi díszruhába öltözött nyíregyházi bandérium, többen díszmagyarban és mintegy 200 hintó haladt át a három diadalkapun, a fellobogózott Széchenyi utcán. Jósa András így emlékezett e napra: „Nyíregyháza városa sohasem látott, de nem is fog látni olyan fejedelmi fogadtatást, amellyel a nagylelkû fõpásztort nemcsak a város, hanem a vármegyének színe-java méltán megtisztelte, és amilyenben itt koronás fõk közül csak Mátyás király részesülhetett volna”.
