Szolanics Elvira keramikus iparművész kiállítása a Városi Galériában, december 18-áig.

Házat lehet építeni téglából, vályogból, betonból, szobrot márványból, kőből, bronzból, de kerámiát csak agyagból.

Az agyag előnye, hogy hozzá is lehet tenni, és el is lehet venni belőle. Viszont ellentétben egyéb anyagokkal, ezt ki kell égetni, aminek van egy fontos veszélye, hogy ha levegőbuborék kerül bele, fel is robbanhat a kemencében. A kerámiát mázazni kell, vízzel kevert színes por ez, amit ecsettel, vagy mártogatással visznek fel. Továbbá a kerámia olyan műfaj, amelyhez több tapasztalat kell mint szakmai tudás.

Mindezeket magas fokon tudja Szolanics Elvira. Terítéke javát az étkezés edényei töltik ki, tányérok, tálak, bögrék. Amely tárgyakat ezen felül látunk, azok a hagyományos és a mai formailag, funkcionálisan jó arányú ötvözete.

Így a petróleumlámpa mintájára az üveget áttört agyagcsipkével helyettesíti. Mosdóállványának fő eleme a lavór, mellette a meleg vizes korsó kiegészítve a mai kellékekkel, szappan- és fogkefetartóval. Van még pereces kulacs és emlékmécsesek. Ezek fő díszítőeleme a kis deltoid alakú áttörések, melyeket egyenként és szemmértékre hagyatkozva apró szikével metsz ki. Tulipánjai és tekervényes indái írókás kontúrfestéssel és úgynevezett zsinórdíszítéssel készülnek. Mázai átmenetes földszínűek, ahogy azt a motívumok és felületosztások megkívánják.

Szolanics Elvira terítéke egy gazdag, ízléses formavilág.

Egyszerűsége találóan rímel formagazdagságával.

Művészete példa a hagyományőrzés és a mai tárgykultúra ízléses ötvözetének.