Várakozás, öröm, gyertyák, töltekezés, elcsendesedés – az adventi hívószavak helyett pont az ellenkezője érzékelhető: élethalálharc a parkolókért, nyomakodás a pénztáraknál, könyöklés az utolsó akciós akármiért – mi lesz még szenteste előtt?

Nyíregyháza ünnep előtti pillanatai. További képekért kattintson a fotóra!

Fotók: Szarka Lajos

A lélek helyett az anyag üli torát, s egyre fogy hétvégéig a lélek-zet: még ezt, meg ezt, és na csak még ezt idén megcsináljuk, kipipáljuk, ne vigyük át 18-ra, jaj mi lesz, ha mégis. Lihegve esünk bele a karácsonyba, fenyőfa, hol a gyerek, ajándék kibontva, mennyből az angyal (fakultatív...), vacsora, „Reszkessetek betörők” ötvenedszer, végre pihenünk. Megvolt. Megvolt? Még most sem késő megállni egy kicsit. Az ünnep nem vasárnap éjjel kezdődik... Ezért lenne az advent, ami ad, ha elfogadjuk, de ha szétrohanjuk, a karácsony, amit annyira várunk (?), ugyanúgy egy szürke nap lesz, mint a többi. Még van két napunk, hogy más legyen. Hogy ne csak az ajándék értéke szabja az öröm mértékét és Jézuskát is megtaláljuk a fa alatt, körül, s belül, mindenhol. A Megváltót, kinek születési ünnepe már 140 éve (!) is okot adott arra, hogy Arany János a szokott éleslátásával papírra vesse azokat a sorokat, ami persze nem menti fel a karácsonyt a díszdobozokban keresőket. Így ír 1877-ben a 200 éve született klasszikusunk:

Majd a karácsony hozza végül
Az apró szívek örömét;
De a „bubus” már nagy szakértő,
Bírálva hordja meg szemét,
S ha nem drágát hozott az angyal
Ajak lepittyed és befagy;
Biz’, édes Jézuskám, te is már
A luxus terjesztője vagy!

Tarczy Gyula