Az Ars Sacra országos fesztiválsorozat adta az alkalmat a Szent Atanáz Hittudományi Főiskolán egy kötetbemutatóra, mely Esztergom építészetéről, az államalapításhoz köthető építészetről szól. Emellett nyitottak egy vándorkiállítást és hozzá kapcsolódó konferenciát, melyet Gizella királyné, az egykori társuralkodó, István király hitvese tiszteletére szerveztek.

Női szerepek és példák az egyházi életben. Ezzel a témával foglalkozik a Kortárs Női Reflexiók Fóruma, melynek tagjai között történész, tanár, pap, művészettörténész, pszichológus, de nem csak nő található. Ők kapcsolódtak egy hétfői nyíregyházi rendezvénnyel a XVI. országos Ars Sacra Fesztivál eseményeihez. A könyvbemutató, vándorkiállítás és ünnepi konferencia, mind-mind Gizella királyné köré épült. Az ő jelentőségét igyekeztek megragadni a ma embere számára. Az előkelő herceglány lett a magyar családeszmény megalapítója. Az uralkodásban társa a királynak, ebben is példa a személyisége.

„Veszprém jövőre lesz Európa kulturális fővárosa, és Veszprémben köztudomásúan Boldog Gizella élt. Ott ő volt az első királyné, magyar királyné, Szent István felesége. Veszprém évszázadokon keresztül a királynék városa volt. Jövőre készül Veszprém erre a nagy eseményre, ezért kértük fel a Magyar Kárpitművészek Egyesületét – vezetője Balogh Edit –, hogy készítsenek kárpitterveket, és majd ebből egy, illetve két kárpitot fogunk elkészíttetni” – nyilatkozta dr. J. Újváry Zsuzsa történész.

20 darab 4-szer 3 vagy 6 méteres falikárpit kicsinyített tervét kereteztetett be a Fórum, és ebből rendezték a kiállítást. Gyapjú fonalból kézzel szövik majd a kárpitot. Egyet Veszprémbe, és egyet a Vatikánba. A szervezet úgy kötődik a szent művészethez, hogy a fórum a nőiség és a szakralitás összefüggéseit próbálja felmutatni a társadalom számára, sőt kutatócsoport is foglalkozik ezzel a témával.

„Az Ars Sacra tulajdonképpen egy szent művészet, mely kapcsolódik magához a rendezvénysorozathoz, Gizellához elsősorban, hiszen maga a koronázási palást tulajdonképpen eredetileg miseruhának készült, tehát szakrális funkciója volt. A szakralitás és a világi hatalom abban a korban még nem válik el, tehát szorosan összetartozik. Magának Gizellának a sorsa, a kolostorban való neveltetése, illetve a kolostorba való visszatérése példázza az akkori uralkodónak a szakralitáshoz való kötöttségét, magán a kárpitterveken ez kitűnően tükröződik” – fogalmazott dr. Józsa György Zoltán irodalomtörténész.

Művészet és párbeszéd. A vándorkiállításon a Gizella tiszteletére készült kárpitterveket Nyíregyháza mellett Esztergom és Veszprém közönsége is láthatja.

„Ott kezdődik, hogy ki nekünk a Boldog Gizella? Kicsoda ő egyáltalán? Nagyon keveset tudunk róla. A női szentekről általában is, sőt ő nem is lett szentté avatva, de az biztos, hogy a család lelke az mindig az édesanya. Az ő gyerekei, még ha csak az egyik érte meg a felnőtt kort, Imre, az ő egész lelkisége, amit tudunk róla, és a máig élő, eleven sugárzása, az Árpád-korban, a középkorban sem volt általános, hogy egy fiatalember a szűzi életet választja. Ez ma különösen fontos, hogy miben látott értéket, kitől kapta, ha nem a szüleitől ezt a nevelést. Az édesanyának tehát döntő szerepe van. Erre rájött a 21. század, amikor a családok szétesnek, tehát nagyon fontos, hogy becsüljük és lelkesítsük az édesanyákat” – figyelmeztetett dr. Prokopp Mária Széchenyi-díjas művészettörténész.

Ezek a sorsfordító idők aktuálissá teszik azt, amit a Gizella tervben elgondolnak a fórum tagjai. Valamilyen módon ihletmerítés, stratégia képzés szempontjából visszatekintenek arra az időre, amikor István a saját államát úgy hozta létre, hogy abban Gizellának is fontos volt a szerepe. Hidat képezett kelet és nyugat között, egyfajta egyensúlyt hozott létre. A magyarság szerepe a X–XI. században olyan erkölcsi mércét mutat, melyet Szent István fogalmazott meg.

„Irgalmasságot akarok, nem áldozatot” – áll az államalapító fiához, Imre herceghez szóló intelmei között a tanács, melyre hivatkoznak a Szent Atanáz Hittudományi Főiskolán rendezett esemény szervezői is.