Az Athosz-hegyi zarándoklat – Vissza a gyökerekhez
Az Athosz-hegyi autonóm teokratikus köztársaságban töltött el három napot Király András, a Görögkatolikus Sajtó- és Médiaközpont munkatársa, 5 társával együtt. A több mint ezer éve fennálló egyházi közösség igazi zárt világ, a zarándokok is csak vízummal léphetnek a területére. Az itt szerzett inspiráló élmények hatására az újságíró képes beszámolót tartott kedden, a Görögkatolikus Múzeumban.
A Halkidikí-félsziget keleti csücskében, a szent Athosz-hegy körül 20 monostorban, több mint 2300 görög ortodox szerzetes éli mindennapjait. A zárt világban a legfontosabb céljuk, hogy szüntelen imádkozással közel kerüljenek az istenhez. Ebbe a zárt világba nő, de még nőnemű élőlény sem teheti be a lábát, ezt egy 1046 óta létező bulla mondja ki. Ebbe a világba kapott vízumot Király András, aki egy hosszú autóút után igazi csodavilágba csöppent és három napig pontosan azt az életet élte, amit az ott élő szerzetesek.
- Hajnali négy órakor kezdődik az utrenye, van, amikor fél öt, van, amikor öt, ennek pedig az az oka, hogy ők nem az órához igazítják az imádságot, hanem a nap járásához, mint a régi bizánciak. Ott igazából bizánci időszámítás van a nap folyamán, amikor kel fel a nap, akkor van az utrenye, ami nagyon hosszú, kb. 3–4 óra. Utána következik a szent liturgia, és érdekes, hogy a szent liturgia nem a fő templomában van a katholikon, hanem van 5–8 kisebb templom és kápolna a monostor területén, mert hatalmas monostorokról beszélünk, szinte mint egy kis falu, és a szerzetesek maguk mellé állítanak 10–20 zarándokot és visznek magunkkal, te gyere ide, te meg gyere oda, gyere velünk és elvégzik a szent liturgiát, ami egy óra. Tehát egy jó ötórás imádsággal kezdődik a nap. Utána reggelizünk a szerzetesekkel együtt, a trapezonba, ez az ebédlő, és utána ki-ki teszi a dolgát. A szerzetesek mennek dolgozni, és az évek során folyamatosan rotálják a saját felelősségüket. Van, aki a kertben dolgozik, van, aki más mezőgazdasági gépeket irányít, van, aki az építkezéseken, van, aki a mosodában, van, aki itt, ott, amott, a temetőben, tehát mindenkinek megvan a feladat, mint a halfeldolgozás. Mi, zarándokok tulajdonképpen teljesen szabadok vagyunk, lehetett diót pucolni a szerzetesekkel, be lehetett állni segíteni és mi pedig járkálunk körbe-körbe, szívtuk magunkba ezeket az ezerévesnél is régebbi monostorokat, a történelmet, a kultúrát, a liturgiát. A szerzetesek életét, látványát, ami ott körülvett és természetesen a gyönyörű tájat is, hiszen ne feledjük, hogy egy hegyvidéki tájról beszélünk. Illetve minden nap áttúráztunk egy 3-3,5 órás túrával egy következő monostorba és ugye ez is egy óriási nagy élmény volt hátizsákokkal együtt, tehát egy igazi nagy zarándoklat volt
- mesélte el Király András Görögkatolikus Sajtó- és Médiaközpont újságírója. Az Athosz-hegyi monostorok olyan zártak, hogy van olyan közülük, ahová katolikusokat be sem engednek. A nyitottabbak pedig maximum három napot engedélyeznek a katolikusoknak. Honnan tudják ki milyen vallású? A vízumkérelemkor erre a kérdésre is válaszolni kell. A három nap igazi lelki feltöltődést biztosított a magyar zarándokoknak. Görögkatolikusként pedig igazi élményt jelentett ahhoz, hogy megértsék honnan származnak hitük alapjai.
