hirdetés
A társulat sikerének azért is örülhetünk, hiszen a szereplők között ott találjuk a városunk teátrumából indult Thuróczy Szabolcsot. A díjazottak között ugyancsak ismerősként fedezhetik fel a nyíregyházi színházkedvelők a Legjobb női mellékszereplőnek választott Bozó Andreát, aki a Szkéné Színház Bányavíz című előadásában alakította felejthetetlenül a pap bolondos házvezetőnőjét, Irént, amiért szeptemberben a VIDOR-on Smeraldina-díjat kapott. A Móricz Zsigmond Színház társulata nyolc jelölést tudhat magáénak a színházi kritikusok jóvoltából az előző évadbeli produkcióiért, amit nem volt egyszerű megszerezni, hiszen 23 olyan kritikus szavazott, aki a 2013-2014-es évadban legalább 90 bemutatót látott a Kárpátokon inneni és túli magyar színházi termésből. Tizenöt kategóriában legfeljebb 3 jelöltjük lehetett 73 társulat, illetve színház 148 produkciójából.
REMEK DÍSZLET, KIVÁLÓ SZÍNÉSZEK
Két kritikus sorolta a három legjobb rendezés közé a Koltai M. Gábor által megálmodott Énekes madarat, amelyik Tamási Áron székely népi játéka nyomán készült a Csík zenekar dalainak felhasználásával. Egy kritikus számára ennek az előadásnak a Füzér Anni által tervezett díszletei kimagaslóan remekek lettek, s a legjobb női főszereplők közé sorolták a két vénleány megformálásáért Szabó Mártát és Széles Zitát. Különdíjra méltónak ítélte meg egy másik ítész Sediánszky Nóra dramaturgiai munkáját ugyanebben a produkcióban.
Két jelölést gyűjtött be a Legjobb gyermek- és ifjúsági előadás kategóriájában a Novák Eszter és Forgács Péter által rendezett Tűzoltó leszel s katona! című „zenés pályaválasztási tanácstalanság”, amelyet egy másik szakíró kiváló kezdeményezésnek nevezett. Bár a jelöltek közé nem sorolta, de kimagaslónak ítélte az egyik kritikus Horváth László Attila alakítását és Füzér Anni látványterveit az Énekes madárban, valamint Bianca Imelda Jeremias jelmezeit, amelyeket Dürrenmatt keserű komédiája, a János király számára alkotott.
Immár évek óta tapasztalhatjuk, hogy a vidéki színházaknak kevés babér terem a díjátadások során. Ebben a színházi életre is jellemző főváros-centrikusság mellett a Pesttől való távolságunk is szerepet játszik, hiszen a kritikusoknak kevés lehetőségük van arra, hogy egy-egy előadás megtekintéséért jelentős útiköltséget fizessenek, jobb híján saját zsebükből. Ezért is tekinthetjük remek ötletnek, hogy a Móricz Zsigmond Színház egy-egy alkalommal meghív ítészeket a fővárosból, akiknek ilyenkor lehetőségük adódik a teátrum repertoárjából közel fél tucat produkciót megtekinteni. „Szeretném magam megmutatni, hogy látva lássanak...” – vallják Ady szavaival. A Budapest-Nyíregyháza távolságot a Móricz Zsigmond Színház sem tudja rövidebbé tenni, de átjárhatóbbá igen. Meg kell tenni mindent annak érdekében, hogy az ország különböző pontjain élő színházszerető emberekben tudatosuljon: itt is születnek kiváló produkciók!
Sz. Kántor Éva