A Szülőföld Könyvkiadó gondozásában jelent meg Az utolsó töltényig, avagy Magyar huszárok a második világháború forgószínpadán című könyv.

Dr. Szabó Péter történész és az amatőr hadirégésznek nevezett Szebenyi István munkáját Dr. Ruszin–Szendi Romulusz vezérőrnagy, a Magyar Honvédség parancsnoka méltatta.

Nem véletlen, hogy éppen itt, Nyíregyházán került sor Az utolsó töltényig könyv bemutatójára, hiszen erősen kapcsolódik a városhoz a huszárság, és Nyíregyháza büszke a huszártörténelmére, ápolja a hagyományokat. Így fogalmazott dr. Ruszin-Szendi Romulusz vezérőrnagy, amikor csütörtökön délután megérkezett a Jósa András Múzeumhoz. És azt is elmondta, miért vállalta, hogy méltatja a kötetet, mely az utolsó huszáralakulat utolsó harcait dolgozza fel.

„Szebenyi Pista barátommal elég régóta ismerjük egymást, és az, hogy vannak olyan emberek Magyarországon, akik ugyan nem viselnek egyenruhát, de ugyanazokat az értékeket képviselik, amiket a magyar katonák évszázadokon keresztül, és érdekli őket a magyar hadtörténelem – amire méltán lehetünk büszkék –, az hozott ide ma Nyíregyházára, hogy ezt a fajta ismeretemet megosszam másokkal is. Egy olyan műnek a bemutatására kerül sor ma, amit egy történész és egy amatőr régész készített el, és a történelemnek egy olyan pontját világították meg, fedezték fel, kutatták, amit sokáig nem lehetett kutatni, nem lehetett róla beszélni. Ők mégis felvállalták, hogy ezt az elfeledett történelmet újraírják” – nyilatkozta dr. Ruszin-Szendi Romulusz vezérőrnagy, a Magyar Honvédség parancsnoka.

Vidám, ugyanakkor szomorú és tanulságos történetekkel ismerkedhet meg az olvasó, amik a magyar katonák életét mutatják be. Mindazt, amit kénytelenek voltak átélni és elviselni a civil lakossággal együtt, a Vértesben, a II. világháború utolsó csatái közben. A katona esküjéhez híven a megadás szó nem szerepel a szótárában.

„A huszár hitvallás, ahogy a huszárok harcoltak, az meghatározó volt, és meggyőződésem, ha ugyanezt a szemléletet nemcsak a katonák, hanem a teljes magyar társadalom a magáévá teszi, akkor a jövőnk biztosított” – folytatta a vezérőrnagy.

A könyvet a címzetes múzeumigazgató, Bene János mutatta be, aki beszélt arról, hogy ma már egyszerűbb a több évtizedes események feltárása, miután megnyíltak a német és az orosz levéltárak is. Arról is szólt, hogy a kormányzó kedvenc alakulata volt a Huszár Hadosztály, éppen ezért vigyázott rá, mely aztán Budapest előtt képes volt lefékezni a Vörös Hadsereget.

„Elsősorban engem az ragadott meg, hogy a helyi lakosság hogyan viszonyult ehhez a hadművelethez, a harcokhoz. Nekem ez fontos volt, és készítettem egy olyan adatbázist is, amelyben megtalálható a vértesi harcokban, a településeken meghalt emberek névsora. Főleg ezzel foglalkoztam, de nyilván a harcokról, a hadműveletekről is szó van. Megpróbáltam nem szárazon feldolgozni a témát” – tájékoztatott dr. Szabó Péter, a Hadtörténeti Intézet történésze.

De nemcsak interjúk készültek, és lejegyzett visszaemlékezést, levéltári dokumentumokat használtak, hanem drón és GPS is került később a Vértesbe, hogy a II. világháború utolsó harcainak nyomát felkutassák. Ennek mestere Szebenyi István, az amatőr hadirégész. Lesz-e a feltárásnak, az emlékezésnek folytatása, készül-e pl. egy tanösvény? – kérdezte a könyvbemutatón Bene János.

„Olyannyira lesz folytatása, hogy amiket az elmúlt néhány évtizedben sikerült kikutatni, azért egy halom embernek fogok köszönetet mondani. Azoknak, akiknek része van ebben a könyvben. Nagyon sokan vannak – szerencsére. Köztük van a Vértesi Erdő Zrt., akinek a gondozása alatt áll az erdő. Ez egy nagyon nagy terület ott lent a Vértesben. Nagyon jó gazda módjára bánik ezzel az erdészet. A mai napig az erdőművelésnek köszönhetően viszonylag érintetlen, és valóban ott kanyarognak azok a lövészárkok – ahogy János mondta –, és nagyon sok helyen vannak ott huszár temetkezési helyek. 25-30-50 sír egy kicsi temetőben, de van, ami jeltelen volt bent az erdő kellős közepén, ahol az erdészeken kívül tényleg senki nem járt” – szólt a könyvbemutatón Szebenyi István amatőr hadirégész.

Minden könyvnek megvan a maga sorsa – így szól a Szülőföld Kiadó mottója. És minden sírnak megvan a maga sorsa – véli a szakember, hiszen hatalmasat veszítene a nemzet, ha ezek a sírok eltűnnének a föld színéről, melyet rendszeresen gondoz és koszorúz a Magyar Katonasírokért Alapítvány tagsága.