Az egykor mesés szépségû „metropolis” maradványai Damaszkusztól 215 kilométerre, északkeleten találhatók, s hogy a történelem viszontagságai, a „viharos” évezredek dacára milyen fenséges volt, arról bizonyosodhatunk meg annak a több mint 80 fekete-fehér képnek a láttán, amelyeket a neves fotós nemrég megjelent, 11. kötetében, az In memoriam Palmyrában tekinthetünk meg.

SZÍR-SIVATAG OÁZISA...

A palmyra név egyes értelmezõk szerint pálmafát jelent, ami arra utal, hogy a Szír-sivatag egyik oázisát népesítették be az itt élõk. Fontos kereskedelmi útvonalak haladtak át ezen a vidéken, ami hozzájárult a fejlõdéséhez. Nem véletlen a kötet borítójának fekete kerete, hiszen az Iszlám Állam rombolásának következtében ezek a csodák napjainkban szörnyû sorsra jutottak. Pedig ezen a helyen már Hammurapi idején virágzó település állt, s a Bibliában Salamon városaként szerepel a Királyok elsõ könyvében.

REJTETT HELYEK

A fénykorát Zenóbia királynõ idején élte, aki hatalmas területeket hódított meg Kis-Ázsiában, amivel felbõszítette Aurelianus császárt, aki ezért bosszúból 273-ban leromboltatta Zenóbia kedvelt városát. Több mint száz éve aztán fõnixmadárként újjáéledtek a romok, nagyarányú ásatások indultak, s amint Sipos László fényképei tanúsítják, lenyûgözi nézõit az antik épületek együttese. Azért is különösen figyelemre méltóak ezek a képek, mert készítõjük tagja az ICOMOS-nak, az UNESCO mûemlékvédelmi világszervezetének, s ilyen minõségében bejutott olyan területekre is, amelyeket a régészeti feltárások miatt elzártak a látogatók elõl. Módjában állt felvételeket készíteni Szíria területének legnagyobb archeológiai emlékhelyén még az újabb rombolások elõtt. Csak reménykedhetünk abban, hogy a „sivatag mátkája” a XXI. században nem válik sivataggá.

(Szerzõ: Sz. Kántor Éva)