A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1979-ben indította az Év madara akciót, melynek célja a természetvédelmi problémákkal érintett fajok, madárcsoportok társadalmi szintű bemutatása. Ezúttal a nádasok „nagyköveteire” – a barkóscinegére, a függőcinegére és a nádirigóra – lehetett szavazni. A versenyt a barkóscinege nyerte. Egy nádi énekesmadár.

A Bujtosi-tavaknál találkoztunk a nyíregyházi ornitológussal, hiszen az év madara, a barkóscinege tavak nádasaiban él. A vizes élőhelyek komoly veszélyben vannak a klímaváltozás miatt, egyre inkább száradnak a nádasok, melyek élőhelyet adnak állatoknak, fészkelő és vonuló madaraknak. A madarak számára kedvező a mostani tél, hiszen nem fagyott be a víz, így a szárazság miatt gyenge magterméshez azért hozzájutnak az élőlények.

Kezdő madarászoknak ajánlotta a letölthető madárhatározó applikációt az ornitológus, aki bemutatja az év madarát.

„Ez a madár olyan 15 cm nagyságú. A hím és a tojó eltérő színű. A nevét a barkójáról kapta. A hímnek fekete barkója van, a tojónak nincs ilyen. Különleges madár abban a tekintetben, hogy énekesmadár, általában ezek a madarak másfél-két évig élnek, és ennek a madárnak is átlagos az élettartama. Ez olyan madárfaj, hogy a pár élete végéig együtt marad. Fiatal korban párba állnak, de ritka az énekesmadaraknál, hogy több éven keresztül a pár együtt marad. Azok a hímek vonzóak a nőstények számára, akinek hosszabb a barkója. Ez olyan, mint a pávánál. Tudjuk, hogy a hosszabb pávafarkú hímek vonzóbbak a nőstények számára. Ez különlegessé teszi ezt a madarat” – mesélte prof. dr. Szép Tibor, a Nyíregyházi Egyetem tanára.

Januárban nagy területeken kóborolnak ezek a különben nem vonuló madarak. Oda repülnek, ahol nagyobb a nádas magtermése. Ha nem találnak elegendő élelmet, akkor tovább mennek. Általában a Kárpát-medencében időznek télen, de extrém szituációban gyűrűzési adatok szerint Dél- Olaszországban is találkoztak vele. Az egyik legkorábban költő madár, márciusban már fészkel halastavaknál, nagy nádasokban, sőt néha telepesen is fészkel a barkóscinege. Nem olyan sűrűn, mint a parti fecske, maximum 10–20 madár költ együtt. Amikor a hasznáról érdeklődünk, a biodiverzitásra, a biológiai sokszínűségre hivatkozik a szakember.

„Nyilvánvaló, hogy nádasokban él ez a madár, rovarokkal táplálkozik, a nádat fenyegető rovarokat is eszi, ezért fontos a nádasok szempontjából. De minden fajnak joga van az élethez, egy olyan madárfaj, mely lényegében csak hasznot hajt. Gyönyörű, kedves madár, mindig nagy élmény, ha valaki ezzel találkozik. Hozzánk, Nyíregyházához legközelebb a Szelkó-tavon, illetve a hortobágyi halastavakon lehet találkozni ezzel a madárfajjal” – tájékoztatott az ornitológus.

A Magyar Madártani Egyesület úgy tízezres tagsága mellett több tízezer madárbarát él hazánkban, akik figyelik ezeket a kis élőlényeket, és szavaznak az ilyen versenyeken. Sokaknak a vizes élőhelyek a sok szúnyoggal, nem túl izgalmasak, azonban ezek az élőhelyek az utolsó menedékek, hiszen a mezőkön, szántóföldeken nem találnak táplálékot a madarak és a vadon élő állatok. Fontos, hogy a vizes élőhelyeket ne töltsük fel, ne szivattyúzzuk ki, mert az utolsó menedékhelyek a napjaink agrárterületekkel túlzsúfolt világában.

Az év madara mellett érdemes megemlíteni az év kétéltűjét, a „tócsalakó hegyisárkányt” – alpesi gőtét, és azt, hogy az év lepkéje a fecskefarkú pillangó lett.